2012-03-23

Az "elkorcsosulás ollója".

Devolució 4.
(Vázlat.)

Az ember és minden élőlény a sejt biológiai programja alapján kiépíti élettartama alatt, a lehetőségei és a környezet nyújtotta hatások kereszttüzében azt a lény típust, amelyet nevezhetünk ”faj ideának”. Ha ez nem így történik akkor az eltérést,amennyiben a faj átlagához viszonyítjuk devoluciónak,ha azt meghaladó ,kiugró elalakulást tapasztalunk akkor evolúciónak. Ebből nem lesz fajugrás/fajváltás. Ez az amit Darwin -hibásan -kiterjesztett az egész élóvilágra.) Mindez, az adott fajon belül valósul meg. Alacsony és felsőbbrendű fogalmaknak itt nincs meghatározó értelme. Teljesen mindegy,hogy hogyan nézünk ki. Mindegy hogy a körvonalaink milyenek,egyazon sejt univerzum tombol bennünk,akár egy tölgyfa, akár egy ló,akár egy emberszerű képződmény vagyunk. Az élet folyamataink adta közösségi őszrendszerében kialakuló bonyolult viselkedésünk eltérése,gyakorlatilag semmilyen jelentőséggel nem bír. Megszületünk,nyüzsgünk,táplálkozunk,utódokat teremtünk és elenyészünk. Ez a korpuszkuláris kever-kavar,ugyan akkor teret biztosít az idegrendszereket és elme típusú sejt korpusz szerveződésekre is,amelynek következtében egy új minőség jelenik meg a világ felfogó értelem. Annak két egymásnak ellentétes szélsősége az okosság (időfüggetlen ismeret kezelés ) és az intelligencia ( az időfüggő ismeret feldolgozás). Az hogy melyik kerül túlsúlyba mindennapi és spekulatív gondolkodásunkban azt:

-Az életkörülményeink és a környezetünk,valamint az adott közösség által kialakított szokásrendszer, hármas egységen belüli eredők határozzák meg.

Az ember tehát a bonyolultságát tekintve egy lépcsőfokot előre lépett. Mialatt sejt rendszerei semmit nem adtak le az évmilliókra visszakövetkeztethető tulajdonságaikból (amit valljunk be nem igazán ismerünk,fogalmunk sincs hogyan kezeli a számára fontos ismereteket.)
Milyen erők okoznak elkorcsosulást és melyek segítenek kialakítani a minőségi,- hangsúlyozom- lényeges faj- ideális változásokat ?
A növényeknél a napfény,tápanyagok és a tényészkörülmények csökkenése jelentős elalakulásokban ,viszonylag gyorsan átszervezik a sejt univerzumot és a növényi „idegrendszer” munkájáért felelős sejtek hol az elhalás széléig futtatják a túlélés lehetőséget,hol a kiszolgáltatottság egyoldalú (parazitizmus) kötöttségébe esnek,más esetekben a óriás növés,vagy túlburjánzás „hibáiba „ sodródva élik meg a devo-evo. futamaikat.
Az állatvilág devo-evo. ingája hasonló ehhez. A leváló rovar világgal együtt egy, helyelhagyó „műszaki fejlesztésben” futó, egyre bonyolultabb formákba torzul,alakul,változik át. A mechanikai és biokémiai lehetőségek mérnöki laboratóriumából, a sejt univerzum a kidobott prototípusok egyre torzabb és érthetetlenebb külalakok mellett végzik, a bevezetőben említett k.kever-kavart.
Az ember különös helyzetben van. Egyszerre hat rá a biofizikai elkorcsosulás veszélye és ami létében igazán drámai jelentőségű,a tudatos szellemi,értelmi lekorcsosítás.
Ez, az esetünkben az „elkorcsosulás ollója”. Olyan etnikumok,népcsoportok kialakulása és közösségi működése jelenik meg,amelyeknek a világfelfogásából teljes mértékben hiányzik az önnemesítési indulat. Életvitele semmilyen eszközzel nem javítható és az elkorcsosulás az elméjükben olyan mértékű,hogy visszafordíthatatlanul sodródnak a Darwinista előember,majd emberszabásúak (humanoid) fajainak irányába.
Kimondhatjuk , az emberi közösségek egymás közötti létharcát jelentős mértékben az egymás szellemi,értelmi ellehetetlenítse,kiszolgáltatottságba tartása,kiiktatása folyik-szakadatlan és állandó indulattal.
Az,hogy ki kit vezet meg,csap be és tart tudatlanságba,tájékoztat hamisan és hazugságok tengerével
torzítja világképét és önmeghatározását nem lehet pontosan meghatározni. Ez az oka azután,hogy az emberek egymás közötti ismeret cseréiben az őszinteség és hamisság ugyan halványan felismerhető,de kifejezési rendszereinket erősen modulálja a belső szándék,hogy a hazugság és csalás a gyors hozadékot ad. Nem törődve a partner,hallgatóság szellemi,értelmi megrontását. Ennél többszörösen veszélyesebb és mélyebb probléma az összeesküvésbe való örvénylő belecsavarodás.
Eldönteni nem is kell, belénk van építve a bizalmatlanság és ennek kozmológiai tükörképe a ellenpontja az összeesküvés kataklizmája. Nem is lehetne más,hiszen véglegesen képes kiiktatni a józanságot és a legbrutálisabb terror erőszak,gyilkolászást meghagyva jut döntés helyzetbe-következtetései nyomán. Mit ér az értelem,ha a végeredmény a pusztítás lesz ? Még soha nem történt másképp ,miért is gondolhatnánk másképp.
Tehát megkeretezve alapképletünk.
A bizalmatlanság túlélési kényszere az összeesküvésekbe sodor bennünket,majd egymás testi és szellemi destruálásával elzárjuk emberi jóságunk és önnemesítésünk útjait.
Képesek vagyunk tiszta fejjel józanul elemezni,de nem tudunk hasonlóan cselekedni.
Fontos meghatározni azokat az erőket és indulatokat amelyek tudatosan,tervszerűen és folyamatosan törekednek az emberi faj -pazarló bősége közepette - annak elkorcsosítására .
Az iskolák és szülök feladata a csemetéikben megtalálható önnemesítési reflexek,készségek ébrentartása és fejlesztése. Tájékoztatással és beszélgetésekkel a ismeretek terjesztésével mutassanak rá az elkorcsosulás példáira. Az összeesküvés állandóan ható és természeti törvényszerűségeit kutatni és feltárni jelölhetjük meg feladatunknak. Továbbá,annak „árnyalt” és „szelíd” formáiban rejlő veszélyeit vizsgálva, az ember közösségi rendszereit új szabályi/törvényi/erkölcsi elemekkel kiegészíteni.
Állandón figyelni a destruáló/demoralizáló/devolucionáló indulatokra ! Ezek,valóságos tengerében él a ami modern ember. „Kultúrája”,”művészete”,”tudománya”,”világ felfogása” tévúton jár.
Azon emberi közösség amelyekben a devoluciós erők vezető pozíciókat töltenek be és az iskolai oktatási,tájékoztatási,valamint tudományos intézményekben vezető beosztásokat szereznek meg,lényegében az elkorcsosult emberi faj intelligens képviselőit láthatjuk. Bízhatunk e a devo-evo ingában,hogy az előbb utóbb a jó irányba lendül ki,vagy saját erőből kell kitakarítani az ólat ?

Molnár Ferenc

2012-03-22

Internacionalizmus vs. Nacionalizmus.

Nemzetköziség,mondja a magyar -wiki és azt érti alatta,hogy minden nemzet közöttiség. Értjük . Politikai,vallási erőrendszer. Mint a penész a sajtban, ereket,szálakat növesztve emészti egyazon egységet, a sajtot - azaz emberiséget.
Munkahelyemen,van egy bús-vidám munkatársam. Akit valódi nevén meg nem nevezve - hívjunk Garidó-nak. Többnyire - ahogy egy rendes vállalatnál szokás – a főnökeinket és kollégáinkat szidjuk-dicsérjük,de 10 év ´együttélés´ után kiderült politikai hovatartozásunk egymás előtt. Garidó kommunista én meg nem. Miután munkahelyünk több ezer kilométerre van a magyar valóságtól és Garidó igen nagyra értékeli a magyar bort,érdeklődik a politikai helyzet és a magyar élet az itteni sajtóból,Tv-ből felbukkanó hírek hátteréről. Forrásai egyike én magam vagyok. Hallatod ? - mondja- hogy a fasiszták a „főtéren” tüntettek Budapesten ? (2012.március.)
Elméletem szerint,minél távolabb vagyunk térben a magyar Alföldtől, a Gulyásleves annál inkább eltér,annak valóságos tartalmától és formájától. Ugyan ez érvényes a politikai korrektség és valóság képzetekre is. „A messziről jött ember azt mond amit akar” - teheti ezt annál is inkább,mert minden nemzet a nyelvébe van bezárva. Minden történés megszámlálhatatlan ismeret csatornával van beleszőve a tájba,emberekbe,tárgyakba,épületekbe,eseményekbe. Mind-mind a múló időben átszűrődik emberi sorsunkban és a kialakult kép eredendően egyéni és összevethetetlen embertársaink saját világ átélésével. Nos, a fasizmus Garidónak és nekem, - most - nem ugyan az. Minden ember Európában valamilyen elfuserált történelemkönyveket olvas és az ott leiratakt olvaszthatja saját tapasztalataival,valamint azokat a családja, környezete eseményeivel vetheti egybe.
A „főtér” nekem a Hősök tere. A „tüntetés” ,a Magyar Gárda avatási összejövetele volt. Ez a hír egyre távolodva térben és politikai elhallásokban eltorzul, elalakul. (A Gangeszből gang lesz. Karinthy)
A vállalatunk Indiai tulajdonba került. Szorgosan fényképezik a módszereinket,hogy is működik egy „nagy műszaki fejlettségű” rendszer ?.A kommentárunk erről az,hogy - aki nem tudja az képekről nem fogja megtanulni aki pedig tudja annak nincs szüksége a fotókra. Ez az ismeret elméleti paradoxon érvényes Garidóra is. Én tudom,hogy a szavak kifordulnak és a jelentések összegzésekre törekednek. Így lesz a Mani-ból -mániákus,megbízottból-ombudsman,a nemzeti szocializmusból-fasizmus. Munkaszolgálatból,fogolytáborból-holokauszt. Népirtásból -Katyn,leszámolásból -Gulag,hortobágyi barakkok. Színházból-rendszerváltás,elszámolásból-nyugdíj,kitüntetés. Plágiumból-államelnök,kisebbségből- nagyság. Semmiből -valami és fordítva.
Belekezdek – a szokásos – monológomba és elbeszélem Garidónak,hogy miről szól a mai magyar valóság – már ahogy én képzelem. A „főnök” ott kering körülöttünk,mert látja hogy egyre indulatosabban társalgunk. Egymás szavába vágva,kezdünk egyre nagyobb sebességre kapcsolva távolodni egymás megértésétől. Garidó...Garidó,van egy utolsó kérdésem. - Van egyetlen ország,nemzet,nép, ezen a világon akikért megdobban a szíved ? Szegezem neki a -patetikus – kérdést. -Nincs . Feleli rezzenéstelen arccal,gondolkodás nélkül. -Akkor nincs közös alapunk,ebben a témában. A „főnök” végül, - elhívja kollégámat,megszakad értelmetlen és zavaros társalgásunk.
Internacionalista. Most már legalább tudom. Azaz intellektuális-terrorista. Minden ember ellensége,gondolom magamban- hazátlan,minden hatalomnak kész ügynöke,saját és mások ügyeinek feladója. Azt képzelve,az ember magányos egység,kötöttségek és megértés nélküli egyetemes egység,aki az igazságait egy nagy közös gyűjtőhelyből merítheti. Hagyományok,szokások,rokoni vérségi,helyi adottságoktól független bölcseleti tételek és dogmák alapján új világot teremthetnek.
Ahogy egy bölcs megfigyelő mondta:” Csak azt tud a kommunizmusért rajongani,aki nem élt benne”.Garidó internacionalista. Egyesíteni akarja a világot egy „bábeli-nemzetbe” Globalista, minden ember egyenlő ,-mondja. Környezetvédő, fasisztázik, szívja magába az egyoldalú -média szent tehenének- információs tőgyét. A gulyásleves lassan átalakul hamburgerré. Értjük.
Leradírozni a nemzeti,kisközösségi sajátosságokat. Eltüntetni a különbségeket – szabadság,testvériség,egyenlőség.
Hm... már megint itt kering a „főnök” -megyek melózni.

Molnár Ferenc

2012-03-04

Multi-identitás vs. Magyar -identitás.

(Devolució 4.)

Mindenki tudja mi a multi,de szinte senki,hogy mi az identitás (I.) ?
Ez azért lehet így, mert a multi-kultúra,multi-milliomos,tu-multus,multi-plikation,multi-szexuális,multi-laterális,multi-nacionális,multi-orgazmus, típusú szóösszetételek - segítenek még annak is aki soha nem tanult latint.
Az identitás,az én kép-ünk kép-zetes objektuma. Lassan cseperedik és növekedik. Gyökeret ereszt,törzset növeszt és ágakat fon .Virágai örömünk,gyümölcse megértésünk önmagunknak,lenne,ha gondolkodásunk eltudna érni azokba a regiszterekbe,ahol az iker szülött énünk megvívja mindennapi küzdelmét egymással.
Van több identitás egyazon emberben ? Már hogy ne lenne,hiszen human multitasking-ok vagyunk.
Normális esetben az ember egyetlen nyelvi,történeti,szokás kultúrában cseperedik fel és az identitás, - önkép,önmeghatározás, fokozatosan keretbe foglal valamilyen viszonyítási hálót,amelyet megőrzünk és toldozunk-foldozunk majd az élet viharában. Így lehet,hogy mindenkinek van egy családi,törzsi,nemzeti,képzete,amelyet szentesit a közvetlen környezet és a hozzá kapcsolódó szerves életvitel. Ám az élet sokkal bonyolultabb lett,mintsem egy haza,egy hit,egy elkötelezettség,egy nyelv...stb megmaradhatott volna mint viszonyítási alap. Emberünk,világpolgár,európai,kommunista,hazafi,értelmiségi,vallási...kitudja mi még – akar lenni anélkül,hogy tudná mit is takar majd identitásának fogalmi együttállása.
A multi-zmus,vagy sokféleségi,sokasági,állapotok elérték az ego pusztában álló egyenes szálú,égre törő fáját. Az egyénekből kiinduló indulatok, csoport szövetségekben alkotnak „testet” -mondja a korpuszkularizmus.
Lássuk mivé lesz ez a test, ha az identitást megsokszorozzuk ?
Az egynél több elkötelezettség, a sejt legvégső „találmánya” - elinditója lesz a többsejtű korpuszkulák kialakítására. A szervek és test biológiai objektumokat formál ki sejthalmazokból. Az előny/haszon vakum,mint kozmológiai determinancia fizikai-kémiai csapdává válik. Szomjas az oxigénre,éhes a táplálékra,gyilkos a konkurenciára. A biológiai testépítéstől az ember szociológiai szövetségi rendszereikig tartó úton, a minőség és mennyiség egymást felszámoló ellen párban megfordíthatatlan fizikai akadályként teszi az embert alacsonyrendű óriás baktériummá. Megakadályozva annak elemelkedését, ettől az átkozott „előny szomjúságtól”. A testnek nincs többé beleszólása a minőségbe. A parazitizmus és álságosság,az érdek/haszon mutatók vezérlése és felügyelete alatt terebélyesedik ki.
Ezeknek cimborája a multi -izmus (lásd fenn.) és ősellensége az erős alapú identitás. (lásd lenn.) Énünk el nem választható a sejtek önkényétől.
A „légy hű önmagadhoz” - bonyolult értelmű erkölcsi intés. Sommája,az lehetne,hogy elveidben légy erős – még ha nehéz is.
Az önmagunk képbe állítása és jellemzőink (jellemünk) megfogalmazása,a „tól-ig” -ok bekalibrálása,elkötelezettségünk,hűségünk,odaadásunk,nem szabadon lebegő pára. Melynek kicsapódó,ide-odatapadó és irányíthatatlan útja van. Az identitásunk alapképlete,a gondolkodás minőségére kell,hogy alapuljon. A világ megértés minél bizonytalanabb, annál jobban osztódik az identitás ága-boga. Folyondárrá válva bevon,egyé válik olyan eszmék,érzelmekkel túlfűtött ábrándokkal, amelyeknek valójában rejtett terminátorok/koordinátorok a gazdái. A baktérium ember léte a külső-belső küzdelem és törekvés az egyenes úton való haladásra,az értékek feltárása mellett,önmagunk elismerése/felismerése a környezet arctalan áradatában. A külvilág az eredő rossz -számunkra - galaktikus csoport nyomásként nehezedik ránk és az identitás a sejtosztódás ütemében készül belső világunkat osztályokra,fajokra,törzsekre, „én”-telen hitványsággá osztani. Növekedésében ronggyá foszlatni,kristály porrá őrölni,egymáshoz való ragaszkodásunk szétoldani.
Az erős,tudatos,megértett identitás szerkezet,társadalmi értéke magas. Istenné alakulásunk eleme. Az együvé tartozás,összefogás,a megsokszorozódó erő, az ősi jelkép az „összefogott nyílvesszők eltörhetetlen erő” szimbóluma,ezért oly gyűlöletes a multi identitású ősbaktériumok előtt.
A multi identitás következményeiben előny/haszon és túlélési stratégiák rejteznek.(Paradoxon.)
Minden ügynök,kém,áruló,anya/apa/testvér gyilkos,köpönyegforgató,dezertőr,alja ember/nép, „multi -identitás beteg”.
Ez a súlyos, személyiséget tönkre tevő szellemei elkorcsosulás,részben a nevelés/oktatás részben az értelem intelligencia hányadosának növekedéséből,eluralkodó „túl-ravaszság”,túlhajszolt haszon/érdek élelmesség,gyengébb erősebb befolyása alapján alakul/t ki.
A biológiai objektum testében a sejtek munkamegosztása,egyidejűkben mutatnak szívós dolgozókat, - szív izom,önfeláldozó (erős identitású) harcosokat, - fehér vérsejtek,valamint beköltözött,megszálló,idegeneket,baktériumok/vírusok formájában. A szív izom sejteket nem lehet akaratukban eltéríteni,hogy más munkát végezzenek,de pl. a faló sejtek fogékonyak a „test” pusztító „örült eszmék” iránt és rákos burjánzásukkal mindet elpusztító kóros „identitás torzult” gyilkosokká válhatnak.
Az emberi közösségeknek letisztult változatai az őskortól napjainkig az elszigetelődött és saját belső fejlesztésű identitás tudatnak engedelmeskedő „tökéletesség” a jutalma. A multi identitás evvel nem tudván mit kezdeni,vagy elpusztítja fizikailag,vagy ellehetetleníti szellemi/anyagi/fizikai forrásaitól. A harmadik út a parazitizmus,vagy liberális megfogalmazásban a szimbiózis,ami a „light
parazitizmus” esete.
Az emberek többségének nincs kimutatható identitása. Annak előhívása és megjelenése a környezet hatásai alapján keletkező választás,állásfoglalás és vélemény alkotás adja jeleit és annak felismerhető voltát. A mindennapi cselekvések,a munka,biológiai működés,szórakozás,vagy pihenés,stb. egyfajta identitás mentességben zajlik. Tehát az I.-ról nem lehet úgy beszélni,mintha az az énünk elválaszthatatlan és folyamatosan ható meghatározója lenne. Ezért tűnik számomra az identitás kóros hiánya,vagy többlete (multi) egyben mentális és a közösségre vonatkozó zavaró hatásnak,elfajulásnak,közeg bomlasztó veszélynek,szervezeti katasztrófának. A „normális identitás” a kiművelt ember válasza a kérdező idegennel szemben amikor neki szegezi a kérdést : - Ki is vagy Te valójában ?
A társadalom,nehezen szervezhető,meghatározható,irány elvek alapján. Mialatt, valamilyen alapvető erőrendszerek mentén mégis, önszerveződik és újraépül a hagyományok és a „józan ész” rövidke hatásidejei mellett. A normálisnak mondható emberi közösségekben egyrészt elhárító,védekező,javító,hatások,másrészről építő,fejlesztő,átalakító mechanizmusok uralkodnak. Ezek hordozói a közösség „elit” alakulatainak vezetői. Archaikusan, a nemesek. A nemzet,nemzetes urai és parancsolói. Többségében magas képesítésű/képzettségű embertársunk (- kellene hogy legyen). Melyeknek világfelfogása egyszerre lebeg a „megbízói” szférákban,valamint az önérdekek labirintusában. A környezet elvárása beteljesithetetlenül bonyolult. A multi identitás átjáróházzá változtatja és a felelősség mentesség, közömbösség,önmegvetés, állapotába sodorja a nemzet államot,HA a „modern elit” önmeghatározása egyrészt gyökértelen,a folytonosság hagyomány hiányában keletkezik/zett. A tömegek oldaláról keletkező elvárásokra adott a válaszok, olyan kód nyelven hangzanak majd el,amelyeknek frázisai,mint a pavlovi kutyában az ígéretek mentén a feltételes reflexekkel előhívott jövőkép örömében teljesedik csak ki. A ma nyomorában, az ígéret jövőidei élményét tartva elénk,vegetálunk.(Lásd, szocializmus építése) Mindez a multi identitás győzelmes karneválja közepette. A város az identitást eltünteti és emberünk egy falanszterlét tápláléka, a tisztán alattvaló a lét minden elkötelezettségével és kiszolgáltatottságával. A városi identitás kiüresedés és gyökértelenség,mint a földről elemelkedő ember,teszi fel magának a kérdést : -Mit is keresek én itten ?
A magyar jelenidő,érdekes többoldalú átalakulásában egy fájdalmas vonulatú de,- a történelmi távlatokat reálisan szemlélve - soha nem tapasztalt identitás alapokat teremthet szereplőinek.
Ennek része a magyar etnikai többség és a két szélsőségeiben kártevő, fő kisebbség valamint az újonnan érkező nagyszámú betelepülő egymásra hatásaiból fog kinevelődni.
A magyar identitás alapja a magyar mitológiai keret,őstörténet,nyelv és tárgyi,zenei, mozgásművészeti egységek (tánc,ceremóniák,ünnepek megülése,torok,esküvők,stb. írásbeliség,szokás rendek,öltözködés,hadviselés,állattartás,gazdálkodás. Hitvilága és világszemlélete,a beszélt nyelv irodalmi és filozófiai alaprétegeiből felépülő sajátos magyar világátélése,morál tükre,jog és munka szeretete és az alkotás megbecsülése. A nevelés,családi és közösségi keretei,csak rá vonatkozó jellegzetességeivel. A részletekben ezer szállal összefonódó sajátosan „magyar,magyari” virtus, úri,nemesi,szerető jóság,befogadás és elismerése a másságnak,együttműködés és tisztelet a gyermek,asszony,ember,öregség,minden stációjának/ban. A magyar identitás, szkíta- izmus,etruszk-izmus,mezopotan -izmus. Atilla hun-izmusa és történelmi idoljaink,irodalmi arisztokráciánk panteonjában,karizmatikus vezetők glorifikált nagysága,tudós nagyjaink ezerágú tudás központú elemi egységeiből, a magyar falu forrásvidékeiből kiáramló érték,valamint a magyarság civilizációs olvasztó tégelyében nemes ötvözetekké váló kóborló, hazátlan, üldözött, menekülő és itt ragadó behódoltak és hódítók utódai,mind-mind a magyar identitás világának virágai.
Egyetlen és oszthatatlan. Szimmetrikus gondolkodásunkkal azt mondhatnánk, létünk emberi identitása,annak közösségi mozgalmának hologramja. Csak az erősek,érettek látják, élik meg. A multi - identitásúak,mint a világtalanok,a színekre,süketek a dallamokra és gyűlölködök az együvé tartozásra megnyomorodva és hitetlenkedve tagadják és szenvedik hiányát. Minden ember egy új emberfajta eredő egysége (Km.),hogy ezt az identitásunk mégis valamilyen öntőformában átalakítja azt az önfigyelésünk és önazonosulásunk kényszerítő akarata kell segítse,megmásíthassa azt.
Az ezer arcú emberiség az elkorcsosulás,elfajulás, mozgalmakban fellobbanó terrorjai árnyékában a kiscsoportok „józan világlátásával” családokban,közösségekben elszigetelődve őrzik tovább az identitás iránytűjét. Olykor több ezer éves magányba rejtve,mint a hovatartozás álló hulláma kristályba zárva várja a feltámadását .Mert a magyar identitás,mint széthordott kincs,értéke egyazon minden népben,nemzetben más más elnevezéssel.


Molnár Ferenc