2014-02-23

Családfa



  Az összetett szó, a család és fa kifejezések alapján arra utal, hogy az egymást követő emberöltők, mint a fa ágai növekedve szétágaznak és tovább terjednek a törzstől. Leveleket és gyümölcsöt teremnek. Elhalnak, majd a fával együtt elenyésznek. Megelégedhetnénk ennyivel, de a helyzet sokkalta bonyolultabb és elgondolkodtatóbb. Félre téve a hasonlatot, miről is van szó?
Az ember felmenői az ő eredetének gráfja. Sok furcsaság és elgondolkodtató ismeret rejlik a család- nemzetség-faj és a teremtés-evolúciós elmélet áttekintése során, az egymást követő szakaszos nemzés következményei alapján. Az ember általánosan lusta és nem szereti a nagy számokat. Így azután rejtve maradnak azok az egyszerű magyarázatok, amelyek ismeretében a látókör szélesedhet és előítéletek beszűkülhetnek.
Teremtés ,vagy teremtődés ? Fejlődés,vagy elkorcsosulás (Devolució) ?
A családfán,az előd sorozat (ősök) egy kétdimenziós mezőn a 2 hatványaiként hamar eljut egy felfoghatatlan nagy számig. Az emberöltő – átlagolva - mintegy 30 év, ez a nemzedék váltás egyik eleme. A szülők köre a nemzés alapján mindig kettőződik, így például a kezdeti számsor:
1. (fiú / leány),2 (szülő),4 (nagyszülő),…8,16,32,64,128,256,512,1024,2048 darab
a 12. emberöltő ős öregjeinek száma…
20 e.  1 048 576
30 e.  073 741 824
40 e.  1 099 511 627 776
(1 ezer 99 milliárd, azaz 1 billiárd a lehetséges rokonok száma,gerince a 40. ük apa/anya sorozatában)
„No, comment”
Az-az mégis. 40 x 30 = 1200 (év).  2014-1200 = (kr.u. 814 évben vagyunk) . Így tehát 40 ősapám/anyám egy kis teremben elférne,de már az elméleti „tiszta fajvonal rokonság” a billiárdok világában lenne. Nyilván, a nemzedékek a nagyobb körökben egymással a „távolinak” mondható rokonokkal alkottak nemző párokat, így alakulhatott ki az, hogy egy kisebb egyedszámú múltból egy nagy népességű jelenben valójában mindenki mindenkivel egyenes ági rokon lehet. Az is !
Van tehát az úgynevezett honfoglalási időkben 40/40 egyenes ágú ősapa/ősanya, ami a magja, a fizikai valóságában (szerény) személyemnek Apai :Molnár, Anyai: Szalay nevűek.

A gyerekeimnek apai ága:Molnár,anyai ága: Kalinowska. A mindig apai és anyai vonalat követve egy biztos eredet láncolat jön létre, a leágazások beavatkozása az alapkonstrukción nem változtathat semmin semmit,vagy igen ?
1 000 000  év alatt 33 333.3 az emberöltők száma,ennyi ember váltja egymást nem kis teljesítmény egy kisvárosnyi ember átalakulása a majomembertől  - hozzám viszonyítva. Most akkor elfogadható egy ilyen fejlődési vihar ? Vagy valami más történhetett ? A következő lépcsőt vizsgálva.
1 000 000 000 év 33 333 333 (emberi,vagy állati ) nemzés és lám-lám a moszatoktól – hozzám viszonyítva egyre megdöbbentőbb az evolúciós csoda,- szinte meseszerű. Megjegyzem a cápa 200 millió év alatt nem változott semmit. A családfája beragadt.
A család, fő ága az apai és anya szövetet olyan mértékben összekeveri, hogy lehetetlen és értelmetlen egyiknek, vagy másiknak a fontosságát, túlértékelését kiemelni. Példaként említhetem, hogy Dante Alighieri (1265.) rokonai a mai napig fellelhetőek, de az a minőség, amit Dante képviselt soha többé nem bukkan fel. Tehát az emberi képesség és szellemi érték, de még a biofizikai mutatók sem növekednek számottevően és kimutathatóan a családok, rokonok egyes eredet sorában (kivétel néha erőssit a szabályt.)
 Az egyedi tulajdonságok, mint lehetőségek pihennek az ember rejtett készleteiben, amelyek az ősök felől eredeztethető egyfajta képesség forrás. Ereje, bősége, a jelenben és a bennünk kiépülő igyekezetek nyomvonalán alakulnak sajátos életvitellé és hivatásformákká,nagyon ritkán kiválósággá.  Sokakban az egyéni késztetés feszit, egy-egy kísérletet valamilyen képesség irányába, amely ugyanakkor erősen korlátozott, mert ha nem támasztja alá egy parttalan tehetség puszta lihegés és izzadság, kín, kíséri majd.  Dante egyik ma élő utódja egy riportban elárulta, hogy Ő szintén szeret verseket „faragni”. Na, ne tessék mondani. Jobb nem erőlködni.
Úgy bukkan fel a szellemóriás a adott nemzettségekben, mint a véletlen főnyeremény a dolgok kedvező és kedvezőtlen sorsjátékának karneváljában,ami lehet áldás, vagy átok.

Minden jel arra mutat, hogy az ember szellemi képessége nem képes egyöntetű minőségi ugrásra. Lépcsőzetes fejlődés nincs. Az evolúciós elmélet a sejtes testfelépülések torzulásait írja le rendszerezéseiben,mint a változás előre mutató jeleit. Miközben egy egyszerű működés rendszer csak az életben maradás módozatait próbálja deformációival tovább építeni. Az előny/hátrány megfoghatatlan szimmetria. Az életben előálló nyereségek erősen viszonylagosak.Az ember esetében ennél többet várhatnánk el. Hol vannak a nemes,értelmes,törekvő,szorgalmas, igazságos,becsületes fajok ? 
Az egyedek ismeret és viselkedés képleteit, azok elemi alaptételeit a nemzedékek átörökítik, úgy –ahogy,de destruktív ellen erők az  elkorcsosult agresszív ,az állandó devolúción lebomlott elemek, úgy rontanak rá a tökéletesedés hordozóira mint a megveszekedett vadállatok. Az eredmény lesújtó.
Azon próbálkozások amelyek a nevelés,valamint elvi- erkölcsi tantételek,vallási dogmák,propagandák alapján felbukkantak nem vezettek eredményre. Az emberiség az erőszak és korlátozott összeesküvések kényszerpályáján halad előre. Isteneinktől függ,hogy vajon megtalálják e a kulcsot a nemzedékek váltakozásaiban az  alapvető és elfogadható –valós –fejlődéséhez.
Szellemóriásainknak, diktátorainknak, vallási és gazdasági guruinknak nem sikerül fogást találni az emberi sorsok harmonikus és igazságos feltételeire. De mint ragadozók elég jól működünk.
Az okosság alávetet rabszolga a ravasz intelligenciának.
Molnar Ferenc
(Egy pillanat a családfánkon)

2014-02-08

Hatalom-túlhatalom

  
   Az ember, közösségi és egyéni élettörténéseiben a hatalom kibonthatatlanúl és visszatetszés keltően jelen van és kezelhetetlen kisszerűség,torzulás, a jelem,az erkölcs és a rend alapformaival szemben.
Minden formája a fizikai és gondolati erőrendszerekből alakul ki. Rátelepszik fantáziánkra, képzelgéseinkre társas viselkedéseinkre. Berendezett világunk rejtett rangsorait képezi,építi fel. Tudomásul vesszük,hogy az irányítás és a dolgok,jelenségek meghatározása valakiknek a dolga,joga,előnye. Ez a
hatalom indulata a közösségi mezőn.
Nyilván minden
hatalmi szerkezet a gondolatokból tornyosul élő,de annak ellenőrzése és finom hangolása nem eredendő késztetés. Úgy tekinthetjük,hogy a hatalom érőrendszerek lavina szerű kifejlődései alapján gyorsul és önpusztító torz személyiségbe,helyzetekbe vezet. Az így létrejövő állapotokat egy adott határon túl arroganciának,terrornak,diktatúrának,-túlhatalomnak érjük meg.
A történelmi korok üzeneteiből nem fogjuk fel azt az intést,hogy a sorsok irányításában és közösségi életünk sikereiben a
túlhatalom az/egy elkorcsosult értelmi állapot felépülése. Az oda vezető út teljesen ellenőrzés mentessen az egyre növekvő hatalmi tábort elszigeteli a valóságlátástól és a józan ,független ítéletek meghozatalától. A hatalmi fókuszpontok körül kialakuló kiszolgáló „csürhék” és „hordák” töredékes jogaikkal boldogan falaznak. Az egész,folyamatában egy ágaira bomlott villámra hasonlít,terméseztessen az emberi lépték korlátolt sebességével. A túlhatalom üzemanyaga a közösségekben rejlő óvatosság,gyávaság,bizonytalanság -erre építenek a hatalom gyakorlói. Eszközeik hagyományosak,banálisan azonosak – korunkig.

A kozmológiai alap elemek, fizikai megnyilvánulások,minden részletében egy előny/hátrány hierarchia mentén bonyolódnak. Az élő világ,a sejt ebben az összefüggésben természetes velejárója a hatalom-túlhatalom kialakulásainak. Tehát,hiba lenne ezt valamilyen képzetes morál alapján vizsgálni annak érzelmi alapokon való besorolását az emberi létünk horizontján. Ugyan akkor figyelmet kell szentelnünk arra a nyilvánvaló társadalmi elvetemültségre,amely megtűri és zabolátlanul kiszolgálja a hatalom-túlhatalom egyéni,társas,össznépi,vadhajtásait. Mit ne mondjunk -az összeesküvésre hajlamos politikai,gazdasági...korporatív tombolását. Az így kialakuló hatalmi-túlhatalmi undort keltő gócok,kelevények, reménytelenségbe és kilátástalanságba tartják hitünket egy valamiféle sorsfordító,közmegegyezésre épülő viszonyrendszer megteremtő valaha is. A hegyekbe gyűlő szöveg halmazok,vagy egymásba szövődő viták sokasága felett olyan megfogalmazásoknak kell megjelenni,amely mint egy új zsoltár minden egyes ember felügyelete mellet tekint a túlhatalom mentes világhelyzet állapotai felett. Nem a hatalom a probléma hanem annak perverz eszkalációja. Hatalom állapota tiszta képletekben erővonalak és kapcsok amelyek mentén az igazságosság és józanság igazolásokat,helyeslést válthat ki. A hatalom a törvény és a rend körvonala,tartó szerkezete.
Mindennek feltétele azon szándék amellyel részt vállalunk a saját „hatalmi” helyzeteinkben. Kiosztott,megszerzett vezetői pozícióinkban eltávolodva attól a szintöl amelyen a szükségszerű és elvárható működés érdekében és nem a megalapozatlan vágyak reményében diktálunk,előírunk, szabályzunk bizonyos dolgok,állapotok felől. A túlhatalom önépítő. Szövetségese a demagógia,konspiratív manipuláció,erőszak, amennyiben elindul a túlhatalom viszonyai között. Így válik érzékelhetővé,hogy a hatalom hatókörének kijelölése elsődleges és fontos cselekvés.
Mi az ellentettje a hatalomnak ? A rosszul meghatározott értékek károsítják az ember filozófiai felfogását és olyan megfogalmazásokba veszíti el felfogását amelynek azután saját belső törvényei sodorja az adott elveket a túlhatalom állapotába.
Alázat ? Tűrés ? Meghunyászkodás ?
Mi teremti meg ezt a asszimmetriát ? Az „akcióma”(1) tart a „reakciómák”(2) ellenében. Követő szimmetriájuk megváltoztathatatlan diktátuma az „Előny/(Hátrány) Hierarchiája” (3)mindenható kozmosz építő-romboló ereje, mely egyszerre egy időben hat a világmindenségünkben. A hatalom tehát háború,küzdelem,elfojtás,eltörlés,pusztítás,fenyegetés és megtartás. Erő vektorok szövete,eredők mélysége,magaslatai és szunnyadó energiák,mozdulatlan idő és gyors kiterjedések része. A hatalom épít és bont. A bőségből van mit.
Miközben nő az entrópia amit parasztinosan nevezhetünk kiegyenlítődésnek.
Hogyan veszi kezdetét a hatalom hatására kialakuló törések mentén megjelenő és visszafordíthatatlan pusztulások ?
A semlegesített és fragmentált értékek,eredendő arányok,szépségek,helyességek,illőségek,hagyományok és a megfoghatatlan szeretet nyomán kialakuló kötések láncolatain a hiba (Lásd kromoszóma másolatok hibái)). Mi, emberek azt nem vesszük észre. Mint ahogyan nem látjuk hogyan nő a fa és gyermekeink hogyan lesznek felhő kergetők.
Hatalma van az időnek és a vele szorosra kötődő kiterjedésnek,háttereként az elemi részekből hatalmi erők nyomán egységben maradó elemeknek,a kiosztott „van” és „nincs” világokat építő kicsinységeinek hatalmai fölött. Amikor az emberiség a maga talányos jelenlétével rövid életű tanújakén beleébred ebbe a hatalmi kalodába,mint alázatos,türelmes,meg-meg hunyászkodó „semmiség” egymás felé fordul és utálatosan utánozza az Istenek jogát egymáson és sajnálatos magán...Küzdelme következetlen és spontán a jelenre és a közvetlen környezetére irányul. Hatalma sem a természeten sem saját létén nem előremutató és nem tartalmaz minőségi ugrásokat. Minden pillanatban egy lépés választja el a megsemmisüléstől vagy a végzetes devolució (4) -jától állatias viselkedésekbe torkolló helyzetek között álmodozik hamis humán-misztikumot hazudva maga körül.
A társadalmi lét hatalmat gyakorló,azt biztosító/fenntartó és kiterjesztő ügynökök hálózzák be. Ennek jól kicsiszolt elemei a szülői/tanári/nevelői, vallási,politikai és bürokratikus szerveződések összessége adja ki,hogy valamilyen mértékben működjön a „rend”. Ez nem fájdalom mentes. A társadalmi és egyéni igazságosság közmegegyezésnek mondott alapvonások,vázlatok mentén alakul amelyek nem egyformán komfortosak embertársainknak. Azon diktatórikus,vagy filozófiai eredetű spekulatív) hatalmi szerkezetek amelyekkel kísérletek folytak nem elfogadható mindenki számára.
A fő irányvonalat az egyén törtetései és vágyai kuszálják össze-vissza. Mindenki óhajtja a jó szándékú és bölcs irányítást,előírást/parancsot,de többnyire másokon és önmagára nézve kivételek sokaságával fűszerezve. A fokozatosan kialakuló kivételek-kivételezettek csoportjait alakítva ki, a társadalmi ranglétra benépesül olyan szervezetekkel amelyek értelmi és erkölcsi minősége egyáltalán nem különbözik az alattuk elhelyezkedő rétegek szintvonalától. Sőt, a túlhatalmi állapotuk förtelmes túlkapásokba torkollik. Az emberi lét,felvetéseiben végtelen ambíciókat vizionál önmaga elé és már az első gyakorlati próbáin kudarcba fullad vele. Nem érti a hatalom rendépítő szerepét,nem képes idomulni és tökéletesíteni azt. Nem alkot áthághatatlan akadályokat a túlhatalmi állapotok kialakulása ellen. Az első lépései a hatalom birtoklásában,mint egy lételemi ajzószer kiiktatja az önmérsékletét.
Ellentmondásainkra nem látszik megoldás.
Így kell élnünk és elvesznünk örökre...

Molnár Ferenc


  1. Akcióma – (Itt.) Az aktívumok elméleti oka
  2. Reakcióma - (Itt.) Az aktívumok szimmetria párja
  3. Az Előny(hátrány Hierarchiája - Kozmológiai dogma a korpuszkularitmus elmélete alapján. Minden fizikai állapot magában hordozza az arányai tartalma/minősége/megnyilvánulása...stb alapján okozati előnyét/hátrányát a környezet/háttér viszonyaival szemben. Semmilyen valós állapot nem mentes ettől. Ezen csúszik el az ezotéria,metafizika,misztikum...hasonló képzetes gondolatkeringések. Az előny(hátrány) hierarchia önigazoló tétel,nem lehet elmellőzni. Mindenható.
  4. Devolució -(Itt.) Az összetett rendszerek azon átalakulása amely a lavina szerű leromlás eltorzulás,elkorcsosulás irányában visszafordíthatatlanul megbontja a finoman hangolt konstruál működéseket.
    Lavinaszerű.