2014-06-15

Time


(Segéd ábra a Korpuszkuláris kozmológia c. tanulmányból F. Molnár 2014)



Magyarul idő.
Senki nem tudja mi az,de talán az ember egyik legnagyobb ellenségéről lehet szó.
Egyesek azt mondják,nincs is olyan mint idő,de ha nem volna akkor valójában ki kellene találni,mert az időtlenség maga a dög unalom. Áll minden,még az agy is.

Az idő,rohan,szalad,telik-múlik,majd megáll.


Van aki azt mondja,az idő egy kiterjedés (dimenzió) vagy külön,vagy együtt más kiterjedésekkel. Na ez egy merőben nagy sületlenség,hiszen ha egyedül létezne akkor értelmetlen kiterjedés nélkül,ha meg hozzá rendeljük egy távolsághoz akkor az egy és ugyan az a dolog ,hiszen a kiterjedés meg mozgás nélkül valótlanság.
Aki azt állítja,hogy viszonylagos (relatív),az az időt az érzékszervein át szűrve áll hozzá a kérdés megválaszolásához. Elképzelésével a fizikai,vagy matematikai,esetleg geometriai,vagy kozmológiai magyarázat helyet a filozófiai idő leírásba szorul bele.

Ha azt mondjuk nincs idő akkor megfosztjuk a gondolat menetünket -egy poén kedvéért – a fizikai világ összetett és agyafúrt szerkezetének felfedezésétől. Nem lehet semmilyen tapasztalati jelleget elmellőzni egy jelenség csoportból sem,csak helyes környezetebe kell megvizsgálni azokat.
Az ok, okozati viszonylatok és kapcsolatok - az emberi elme szempontjából -,ha a CorpusCuit mezőre helyezzük az idő fogalmát (képzetét) ellentmondás mentessen igazolhatóvá teszik minden egymásnak ellentmondó és különösnek ható jelenségét.

Tehát elsőrendűen fontos az időről tárgyalva,meghatározni azt a környezetet és hátteret amelyben kifejezésre jut.
Az aktívum,mint mozgás,kiterjedés változás, az időt a nulla pontról kimozdítva egyre határozottabb és valóságosabb anyag/vákuum tömeggé változtatja. Tehát az idő keletkezése az aktívum felépülésével,azzal elválaszthatatlanul együtt történik. Miután minden mozgásban van - a saját viszonyai között – az idő kiépülése egybevág a kiterjedés megvalósulásainak részleteivel.
Az ember pontosan tudja és átéli,hogy a változás első számú következménye az idő behatolása a világ és önfelismerés tudati rendszerébe. A világ bekövetkezések eredménye, a létezés pedig ennek a fizikai és kozmológiai kisarjadása. El-enyészete,elalakulása,megszűnése az idő szingularitásában a folyamat (aktívum) egységnyi elemét rajzolja fel a van-nincs relációnak. A dolgok,jelenségek vagy vannak,vagy nincsenek,mindent idő háttérben élünk meg. A dolgok,jelenségek egymás közötti viszonya,tőlünk független is teszi ezt.
A nagy anyagi létezés konglomerátumait -melyek szintén egységnyi elemek halmazaiból állnak – a nagy üresség létezési elemei egyensúlyában,az idő topológiai hullámzásában mutatja meg a semmissé válását az ő fizikai valóságában. A megszűnés felé vezető statisztikai rövidülések és lassulások az idő kiterjedéseinek bomlásával az utolsó aktívum kioltódása pillanatában lesz egységnyi az abszolút semmi.

Íme a semmi kvantált története:













Az ábrán a z aktívum/ok által megteremtett kiterjedés/idő zsugorodik egy egységnyi nullponti állapotba. Ez maga a halál. Az idő/aktívum/kiterjedés/élet/kölcsönhatás/...mindenség megszűnésesnek végpontja.

Tehát kimondani azt,hogy idő nincs - lehet,de akkor „Baros tér -nem megy tovább ! ” Lehet ragozni a végtelenségig,de az érdekes dolgok az idő megvalósulásával ,a fizikai és értelmi,lélektani és filozófiai viszonyok működésére és azok felfogására irányul. Magyarul, anyagi világunk idő foglalatban van.

Az aktív semmi,az az a kozmológiai vákuum nem azonos a matematikai nullával,de emberi értelmezésünk fizikai valóságában egy meglehetősen sokoldalú tér geometriákkal felvehető/ábrázolható fenomén.
A vákuum ( a kozmológiai űr ) ugyan úgy épül fel ahogyan az anyag elemei részei. Kialakulásukban a kettő megfelelése egyaránt dinamikai és ismeret elméleti jellegű. A hely,mint környezet és háttér hat a benne megvalósuló anyagi természetű objektumokra. Azoknak olyan arányossági párhuzamai léteznek,amelyeknek a fizikai kontroll és stabilitási állandók lesznek a következményei. Már a Teremtő ezt így agyalhatta ki. A bizonytalanság/káosz és véletlen csak az emberi léptékekben alakul ki.
A mindenség állapotainak valóság attribútumai végtelen összefüggés hálózatokban és korlátolt kapcsolati hierarchiákban léteznek. Így válik el a képzetes a valóstól. El is kell választanunk.
Így épülhet fel az ismeret elemi egysége az idő – anyag(vákuum) -kiterjedés prímát (I-A-K.P)
Ez a mini-manó a felelős a téridő kolloid (éter) finom szerkezetének kialakulásában. Tehát az ismeret egységnyi eleme azonos az I-A-K.P állapottal.
S láss csodát !
Az
idő helyet kér az ismeret, valóság fragmentumaitól a világmindenség teljes felbontására/megvalósulására/magyarázataira/korpuszkularitására.

Nehéz olyan emberekkel társalogni akik az
ismeret helyet az információ, az értelemre az intelligencia,vagy a közegre az éter kifejezéseket használják. Mindkét fogalom olyan mint a közbeszédben az „izé” szavunk. Ami valójában azt jelenti „Mit tudom én „

Érvényes ez továbbá azokra is,akik a gondolkodásukban ne tesznek különbséget az összefüggés (kapcsolat) valamint a viszonylat (reláció) között. Semmi okom,hogy hibáztassam őket,hiszen a „föníciai tudomány” eredménye az az ismeret átadó rendszer amelynek értelmi szülöttjei vagyunk.
Amely nem volt képes az évezredeken átívelő - kissé túlértékelt – értelmi képességeink mellett egy
fogalmi kódexet megteremteni amelyben a képzet-fogalom-jelentés,majd felfogás és megértés algoritmusa ellentmondás mentes nyelvi és jelképi háttér lehetne a tárgyalásainkban.
A matematika, mondanák egyesek. Igen, de hol van benne a Nagy Egyesített Elmélet ? A fizikáról nem is beszélve. Hol van a quantometria ? Miért nincs olyan tudományág ,hogy
gondolkodási rendszertan ? Miért vannak sejtésekkel/képzetekkel,dogmákkal meghatározott elméletek meghatározva,mit érvényt szerzett tények ? Miért hatalmi és haszon elvű a tudomány intézményesített része ? Lehet ezekre elfogadható válasz ? Igen,nem !



Az idő kapcsolata a foton/elektronhoz és a kiterjedések -hez.

A fény természete


Tulajdonságai,formái és hatásai hasonlóak ha összevetjük,de komoly ellentmondásokat tartalmaznak külön külön és együtt is. Ugyan akkor egyszerűen összevonhatóak lehetnének,mert egymás tartalmi és formai/geometriai hordozóivá alakulhatnak.
Az tér/idő = fény = kiterjedés.(Gyűjtő fogalmak) Felhasználhatóak egymás viszonyainak általánosítására.

Ez valahogyan képletben így ábrázolható : (y/ti)=f/e=Dn (Jelen esszé nem hivatott teljes részletességgel ismertetni a részleteket. Erre még kínálkozik alkalom a fenti kérdések megválaszolása során. Az y/ti =idő ,f/e =foton/elektron, Dn =n számú kiterjedés absztrakciói.

Az idő megsemmisülése egyenesen vezet a sötét és a szingularitássá alakult kiterjedésig. Amit némely gondolkodó
sötét lyuk -nak fantáziált. Már maga a kifejezés is paradoxon hiszen képtelen az elméjében a hely fogalmát odáig vezetni,hogy a megsemmisülés a pont geometriája és nem valamilyen ürge lyuk. Igen,de a sötét pont nem avanzsálhat galaxis nyelő állapottá.
Az elméletnek nem ez az egyetlen rezgő léce. Az egész rendszert tehát együtt kellene feltárni figyelembe véve egy, - ugyan akkor igen csak meghatározó jelleget-,nevezetesen a
világ mindenség dinamikai kiépülését. Amelynek fizikai hordozója, karmestere a tér-idő-kiterjedés egységnyi változásai kellenének hogy legyenek,olyan átalakulásokkal képesen amelyeknek az adott szegmensekben a szubjektív univerzum az adott szereplőknek teljes és mindenre kiterjedő érvényű szabályrendszert tartalmaz. Ezen horizontok a saját kozmológiáik alapján minden izében végletesen állandóak és egymásból/ba nem átjárhatóak hierarchikus voltuk következtében.

Az „időutazás”, de még a kozmikus eltávolodás is földünktől így a fantázia szabad választása,de semmi esetre sem fizikai lehetőség. Ufo-k, Et-ik, csupán új/régi mítoszok szereplői lehetnek. „Álmodik a nyomor” ahogy Anyukám mondta. Igaz keresni is szeretne álmai közben,na nem fontos dolgokat,csak pénzt. Földön kívülikre/ben bízva,abban reménykedve,hogy a tudomány átváltoztatására emberi korlátaink megváltására közelünkbe kerülnek majd.

A fény mint térhordozó és idő-anyag prímát hogyan viszonyul az elméleti atomfizika leleményeihez ? Például a bozon/neutrínó/proton...részecske izék -hez ? Van rá varázs szava a „föníciai intelligenciának” - rezgés/hullám jelenségek az éter közvetítésével terjed.
De jó neki.
Ezt meg azért fájdalmas hallani,mert megint egy
ismeretlent csempészet be Móricka az étert , - mialatt a valós tulajdonságaival fel nem tárt téridő kolloid értettlenül várakozik a felfedezőjére.
Minden megmagyarázható ,ha találunk egy ismeretlen tényezőt. Avagy, minden lehetséges,ha nem kívánalom annak megvalósulása.
Hova vezet mindez ? Szó mágiákhoz. Irodalom a tudományban,nem más mint hülye beszéd.


Ahogy mondják, - Az
éter fizikai és geometriai tényezőktől mentes szellem jelenség. Képes helyet biztosítani végtelen számú elektro/magnetikus, gravitációs és anyag/vákuum kölcsönhatásoknak,csak szolgál és tűr és közben nincs is.
Az ismeret, ebben az esetben megreked és készül a fenti ábránk alapján közelíteni a nulla értéksarok felé.
Visszatérve,néhány korpuszkuláris meghatározás:

  • Az idő/fény/kiterjedés többszörösen összetett kvázi részecske szubjektív univerzumunkban. Nem bozon/neutrínó/proton..izék.
  • A világegyetem adott szegmensében a szubjektív univerzum az adott szereplőknek teljes és mindenre kiterjedő érvényű szabályrendszert tartalmaz.
  • Minden kozmológiai jelleg szimmetria függő,kivétel az emberi gondolkodásban megszülető képzetes világfelfogások bizonyos része,képzetek,ideák,víziók.
  • Ha az „idő pénz” igaz akkor a tudomány közelit a fekete pont állapotába.






Mindenkinek jó időt kívánok,úgyis mint képzet vagy valóság...



Molnár Ferenc











2014-06-01

„Bolondok hajója”




A társadalom hősei a politikusok és celebek



Nyilván anti-hősök,de a mindennapi ember nem igazán analitikusan áll hozzá az elé tárt világ részleteinek. Idegesítő következetlensége az emberi viselkedéseknek,ahogyan saját sorsába beletörődve,túllép a „nagy társadalmi torzulásokon”.Észleli és nem tesz ellene semmit. Kerüli a kritikát és még az igényes közösségi párbeszédekben sem veti fel,hogy egyik vagy másik szervezeti felállás,szerep kiosztás rendjén való e,vagy káros és ember ellenes megnyilvánulással állunk szemben. Politikai,vagy közösségi aktivitások,számtalan rangsort,érdek viszonyt és képzetes fontosságú elemet tartalmaz. A kialakuló csoportérdekek összekapcsolódnak és erős szövetségeket alakítanak ki magukból,melyek keményen ember ellenes és dekadens, retrográd irányokba tartanak. Ilyetén alakzat a társadalmi működtetés beillesztése politikai formátumokba, valamint a hiresség építés és annak a közéletben játszott szerepei. Hihetetlenül túlburjánzott az értéktelen közszeplők egyre erősödő érték neutralizáló indulata. A politikusok és a hírességek egyre lejtenek a hírhedtek és deklarálható bűnözök világhoz. Ha az egyik csoport kialakulása hasonlóságot mutat egy másik eltérő közösségi horizonttal,akkor érdemes megvizsgálni feladataik és szerepeik okait és következményeit.

Úgy tűnik,hogy a politika és gyakorlói a teljes közösség felkent kártevői. Hasonlóak a növényeken élősködő gombák,penészek rovarok és egyéb állat fajokhoz. Megjegyzendő,a természet élő alkotói egymásból élnek. Ez alól nincs kivétel és nincs más mód az élet működéseikben. Az élő szervezetek,azok egységei a környezetükben fellelhető azonos,vagy eltérő organizmusokat emészti fel/el. Ez a korpuszkularizmus rémsége,eredendő fertője. A természet őrjöngő folytatólagossága ebben a felfogásban tart előre,vagy hátra. Az hogy a korpuszkularizmus alapján a közösségi működést is összetett rendszernek „élő organizmusnak” tekintjük,egyben arra is lehetőséget teremthetne,hogy tudatosan eltérünk a kozmológiailag egyetemes kannibalizmustól és helyette az ember társadalmi harmóniájában gondolkodjunk, vagy legalább változtassunk meg káros indulatait.

Amikor a közösségi működés látszólagos élő viselkedés rendszereit vizsgáljuk,akkor annak korpuszkularitása szembe ötlő,de nem értelmezhető,mert a teljes rendszer elemeire bontott értelmezései elfedik a tiszta képet. Magyarul,minden társadalmi jelenséget önmagában ható képződménynek látjuk és fogunk fel. Nem látjuk a nagy átfogó összképet. Már azért sem mert gondolkodásunk áthatja egyfajta centralizmus és kivételezettség illúziója, már ami a világegyetemben elfoglalt helyünk és szerepünk jelenthetne. Holott ennek pont a fordítottja látszik kimutatkozni,mint jelentéktelenség,periférikusság,értéktelenség és nagyfokú tudatlanság.


Ma már nem tűnik ésszerűnek kijelenteni,hogy sem a politikusokra,sem a celebekre nincs szükség . Kártevők és a közösségi energiák elemésztőivé váltak. A politika, problémákra épül és a megoldásokat a szakemberek helyett gyakorlott hasbeszélők veszik a kezükbe. A hiresség (celeb) ,a társadalom azon igényeinek fókuszpontjába helyezett személy,amely egyfajta személyiség pornográfia modulusa lehet csak. Egy tükör amelyben az egyén a vágyainak egy-egy adott reflexióit érzelmileg vonzásban tudja tartani. Szépség,okosság,ügyesség...stb. A charme,mint megmagyarázhatatlan vonzóerő bizonyos paraméterek mentén hat -talán minden élőlényre. Ellentettje az utálat és annak aktív összetevője a gyűlölet mint valami inga egyazon szereplőt istenit,vagy démonizál. Miért is van szükség szép és kívánatos emberi modellekre, amelyek külsejükkel és viselkedési szerepeikkel elénk tárulnak ? Nos azért,mert a hatalom förtelmesen ronda és pocsék,úgy külsejében mint viselkedéseiben. Miért kell az aberrációt,ferde hajlamot,degenerált, elfajzott, beteges és undort keltő állapotokat a társadalmi szórakoztatás és „tájékoztatás” média oltáraira tűzni ? Nagyon egyszerű okok miatt.
Mert a hatalom célja a tolerancia és demokratikus liberalizmus jelszavai mögé rejtekező beteg lelkületek politikai mozgalmai az emberek felfogását a jó-rossz,szép-rút dialektikájában atomizálják. Amíg ilyen egyszerűen állunk a dolgokhoz,addig a választásunk két pólusú és minden dilemma és szinte digitalizálva van csapdába hajtásunk megoldása. A társadalom intendánsok,intézők és ügynökök kezében rendeződik. Jó ez nekünk ?


  • Megszüntetik a politikai és társadalmi előadásokban az értelmes, elemző és minden fellelhető részleteit kibontó tartalmakat. Elszigetelik a közvetlen és kis hatósugarú döntések jogát.

  • Nincs ismeret elméleti alapokra helyezett válogatás és rendszerezés a tudományos és társadalom elméleti munkák között. Gyakorlatilag a „hülye beszéd” uralja az emberiség összes ismeret közvetítési rendszerit. (Előadások,szónoklatok,tudományos,irodalmi művek...valójában mindent.)



A politikai problémák nem a társadalmi bajok megfelelői. Sokkal inkább,egyfajta folyamatos közösség ellenes bűntettek halmaza. A politikus, celeb szerű aki kijelöltje a hatalomnak. A celeb min hiresség politikai analfabéta. Ez a kettős olyan egymásba fonódó ellenpont amelyek keletkezési pozíciójukban egyenlőek,majd elfejlődnek egymástól. (Ronald Reagan)

Az élőlények szimmetrikusak, az emberi társadalmak aszimmetrikusak. Pontosítanunk kell, miután mindkettő korpuszkuláris cella,tehát a közösségek aszimmetrikussá válnak a hatalmi erők befolyásai alapján. Ennek szerkezeti,rendszer szerveződési és hatalmi/befolyásolási hierarchiák alapján kell így alakulnia. Ezek bekövetkezéseit lényegében, a korpuszkularitásnak a zárt összetett rendszerben való gátlástalan kiépülések lehetőségei okozzák. A jelenség megteremtői saját akaratuk nyomán jutnak ugyan arra a rendszer átalakítási formákra (ideológiák/utópiák) amelyeket a teológusaik/filozófusaik/tudós elméik kiagyaltak és nem egyfajta kozmológiai törvényről van szó.



  • A korlátlan hatalom szövetségre lép a szélsőséges jog és morál (rend alapú rendszerek) mentesség felé törekvő erők ideológusaival.(Minden hatalom korlátlan a saját rendszerében megszerzett előnyei alapján)

  • Ez a típusú szélsőség szervezett és saját létfenntartásának kényszerítő ereje,azok hatásai alapján működik. Ellentétben az egyéni szélsőségesek laza és bizonytalan ideológiai szerveződéseivel szemben,melyeknek semmilyen egzisztenciális alapja nincsen.





A dolgok egyetemessége viszont arra enged következtetni,hogy egy olyan labirintusba keveredett az emberiség amelynek nincs valós kijárata. A szélsőség/ek tehát kulcsfontosságúak egy társadalmi alapkutatás szempontjából. Az aberrált és érzelmi,felfogási,világfelfogási, gondolkodási rendszerekben olyan ellenpontok leágazások és nehezen felismerhető,azonosítható állomások, összetevők,szereplők vannak amelyeknek az adott közösségi érdek és szándék minden esetben nyitott kapukat/ablakokat teremt.

A „megváltoztatom a világot” felforgató és politizáló demagógiája olyan felépülő hajó amely minden korban megtalálja legénységét,utasait és szörnyeteg kapitányát.
Baj csak az,hogy sem cél sem ok nincs az ilyen tipusú hajózásra.



Molnár Ferenc