2013-01-21

Korpuszkularizmus 1.

Korpuszkularizmus (k.)

Ismertető
(Vázlat)


1.Jegyzet.


Írásommal az a célom,hogy a világmindenség félépítéséről,annak elemeiről alkotható képet egy új nézőpontba helyezzem. Ismertetőm tárgya az összetett rendszerek (ör.). A világ mindenség szerkezetét,annak elemi és nagyságrendjeiben fellelhető kapcsolatrendszereit megfigyelve megállapítható,hogy az anyag (antianyag) erőrendszerek,indulatok,aktívumok,összetett hatásai alapján és emberi horizontunkon a tudatos teremtő akaratok nyomán, bonyolult állapotok kialakulásához vezetett. Naiv gondolat lenne azt képzelni,hogy velünk földi emberekkel záródik ez a hihetetlenül nagy egység bonyolódása. Annál is inkább,hogy józanul megállapíthatjuk a nagy gondolkodók szöveghalmazai ellenére sehonnan - sehova nem jutottunk el. Társadalom építéseink kudarcok sorozata.

Az élő világ jellegzetes, szabályszerű szerves viselkedése alapvetően a sejt kialakulásával egy új kiterjedésbe lép át, amikor az szerveket,szervezeteket,hoz létre és összetettségének növekedésével egy lényt,-többszörösen összetett alakzatot épít fel. Összetett rendszer alkot további szövetséget és az eredmény egy új korpuszkuláris állapot előteremtődése. Ez önmagában a test (élőlény) és a korpuszkuláris cella (sejt) összjátéka. Az új nagyságrend, új központi irányító rendszere (idegrendszere) vezérli. A célok fokozatosan elválnak és ugyan akkor egymásnak kiszolgáltatottak bár sorsuk és „jólétük” külön utakra kerül. A test, testületeket hoz létre. A csoportok fejlődését/kiépülését a szervező erői/rendszeri /hatásfokai/minőségi jellemzőik határozzák majd meg. Az összetett rendszerek láncolatokat alkotnak és így vannak jelen a közvetlen környezetünkben. (Biológiai objektumok.) A sejt -test -csoport(testület) egyfajta köztes állapot,hiszen a sejtet alkotó korpuszok ismeretlenek és az ember alkotta korporációk kezdetlegesek, jelentéktelenek,kaotikusak,következetlenek és nem mutatnak minőségi előre lépést.
Ezért kell felépítenünk egy új, a korpuszkularizmus elméletére alapuló, a kémiai/biológiai valamint a pszichológiai/szociológiai kutatások eredményeit összevonó kutatási szerkezetet amelyben az összetett rendszerek kozmológiai eredetét és azok kiépülésében rejlő lehetőségeket vizsgálhatjuk.
A szabályosság adva van, az összetett rendszer kozmológiai törvények alapján további összetett rendszereket alkot elemeiből. Az előny hierarchikus (Km.) Az a naiv szlogen,miszerint az „Egységben az erő” értelmezhetetlen. A korpuszkularizmus alapján az összetettségben van az erő. Tehát az összetettség irányában az előnyök növekednek és elérve határaikat új minőségbe képesek átemelni az alkotó elemek „szövetségét”.
A korpusz, a kis testecske. Anyag szemcse,vagy atom,molekula,esetleg kis szövet,szerv, sejt,lény,palánta,ember csemete,szervezetek sokszínű formája, minőségek és eltorzulások előre-hátra iramodása. Társadalmak,államok,szövetségi rendszerek. Korporációk,kartelek,konspiratív összenövések,eltérő dimenziók ugyan annak a késztetésnek.
Az összetett rendszer korpuszkuláris,az az rendszerépítő.
Mind - mind a korpuszkularizmus modellje alapján kialakuló,felépülő,működő és elpusztuló organizmusok. Az összetett rendszerek világa,egy időben tartalmazza a teremtődés és a teremtés indulatát. A korpuszkularizmusban ezt már többet nem lehet egymásnak szembe fordítani vagy egymástól elmellőzni.
Új szemlélet,új nézőpont és új meghatározás a világ jelenségei között,az összetett rendszerek korpuszkuláris világa. A vele foglalkozó új tudományterület a korpuszkularizmus. Tudorai a korpuszkularisták.

Alkotó részei,témái: Az ismeret elmélet,A gondolkodási rendszertan, Organikus geometria (Vektor processzus), Corpuszcuit (A tudás test ) ,Etacs. (Földönkívüli összetett rendszerek, Isten kutatás.),Korpuszkuláris kozmológia (C.c.)
Igencsak tekintélyes kutatási halmaz. A korpuszkularistának minderről megvan a saját,a korpuszkularizmusból eredő véleménye és újrafogalmazása többnyire szöges ellentétben áll a „tudomány mai állásával” . Nem is várhatunk mást,hiszen a gondolkodásunk egy új horizontra emeli át és nyilván ebből a szemszögből mást lát majd mindenki ugyan arról a világmindenségről...

A földből előbúvó palánta kis leveléről sok minden meglehet állapítani,de azt nem,hogy a „tudás fája” vagy az „ördög szekerefejlődik ki -vagy ahogyan a k.-ban mondjuk - épül ki belőle. Elménk a termő föld, a belőle kibukkanó gondolatok azon organikus építmény része amelynek minden töprengő ember a földművese és alkotásai, indulata, a végtelenség irányába törekvő kielégíthetetlen tudás vágy, de/vagy pedig egy önmagába záródó magányos, kaotikusan keringő ismeret gombolyag.
Világunk tudás halmaza ebből az utóbb megnevezett fajtából van van túltöltve. A „tudomány” összességében egyszerre van jelen a gondos gazdák takarosan telepített ültetvényei és a gaz,gyom belepte dudvás trágyadomb. Minden értelmesen gondolkodó ember ,ha felszabadultan és/de önmaga határait felismerve bátran rácsodálkozik a világra,egy időben látja annak felismerhető,megérthető és rejtett,- hét lakat alatt tartott titkait ,ismereteit. Egyedül van. Olvas,tanul,gyűjt,gondolatokat épít fel mindezekről. Ebben segítenek iskoláink türelmes tanárai,szüleink és a környezetünkben található hasonlóan józanul és a tudásra érzékeny embertársaink,mind együtt - amikor oktatva,terelve, nyesegetve,nemesítve értelmünk és belátásunk tekervényes ágait igazítani, vezetni próbálnak a világ megismerésében. Nincs könnyű dolguk.
A tudományt, újra és újra rejtélyes erők fogva tartják és elrabolják. Kényükre-kedvükre és kicsinyes szándékaiknak megfelelő alakzatra igazítják. A tudomány valójában, eredendő állapotában a kufárok és ügyeskedők felügyelet alatt tartott szerveződés. Szerves,összetett viselkedése,kiépülése mintegy elvadult ,a verseny és küzdelem csatatere – annak atavisztikus őserdeje. Egyszerű elemek,alkotó részek, fojtó liánjai,parazitái,elfedő,elnyomó túlélésre hajló ágas-bogas dzsungele az értelemnek. Uralkodók,despoták,önjelölt auktoritások lábai elé hordott ismeret töredékek, „arany csinálásról”,”bölcsek kövéről”,hamis történelmekről,mitológiákról vallásokról,hitekről,elvekről. Az igazságoknak őrei nincsenek ,de azoknak ármányos pénzváltói igen és azok a tiszta ész gyöngyeit kalárisokba, diadémokba gyűjtve igazítják hitvány tökfejekre. Többnyire saját magukra.
A tudomány mint olyan, intézmények, műhelyek,laboratóriumok, garázsok,szoba sarkok és sebtében lejegyzett gondolatok,azok ismeretlen eredetű forrásaiból tör fel, az elménk nyugtalan és önmagára csodálkozó felismeréseivel teremt „dolgokat”. Azokat rendszerezi,összefüggéseket keres a viszonylatok végtelen lehetőségeiben. Az
elképzelhetőt és lehetségest próbálja hozzá passzítani a valósághoz. A valótlant és lehetetlent igyekszik kimetszeni,óvatosan,hogy nehogy kárt tegyen az elgondolt egészben. Részletekben veszik el és nagy lépésekkel szalad előre-hátra,hogy az összkép érthető és világos maradjon. Kutat hasonlóan gondolkodók munkáiban,igazolásokkal,sejtésekkel igyekszik igazát lepányvázni a józan ítélet szilárd talajára. Előadásában rögtönzött kapukat vág amelyek mögött kijelöli a fő utat,amin haladva bemutatja képeit,ábráit,elképzeléseit. Mutatványa,annak hangzása hol érthető,hol zavaros. Vitatatható,nehezen megérthető és rejtjeles. Egyes részei erősen megvilágítottak másokat köd és sötétség lep be. Rálátásunk hol a apróságok,hol a nagyságok részleteiben veszik el. Sajnos nem születhetik meg most sem a „nagy mű”.Az alkotó nem rendelkezik azokkal képességekkel amely egy időben és minden kiterjedésében elérte az ismeretek és részletek végső határait. Ha ezt meg is tenné a befogadó sem kész rá, annak megértésében.
Így születnek az új és újabb elvek, tételek,sejtések,a világlátások ellentmondásoktól terhes változatai. A k. sem kivétel.
Honnan erednek azon gondolataink amelyeknek nyom-elemeit nem lehet sem a tapasztalás, sem az ismeretek, esetleges töprengés, - lejegyzett,előadott szöveghalmazaiban,sem azok részleteiben megtalálni ?
Mire képesek az ember agysejtjei az ihlet,képzelgés,töprengés, pillanataiban
elménk – ismeretlen – szavainak összekombinálásával ?
Mire alakult az agysejt egyáltalán,ha valójában egy kozmikus távolságra lévő fizikai (kül) világ felfogására alkotott összefüggő egységet (agyvelőt) alkotva sem nem képes közelebb kerülni a „szent” fizikai valósághoz.
Agy,elme,értelem,ész,tudás,okosság,intelligencia... Hogyan teremtsünk rendet fogalmaink között ?

Akaratlanul is alávetjük magunkat annak a sejtésnek,hogy az
elme (1.) a világmindenség olyan hologramja amelynek lehetséges befogadó kapui nyitottak az extra terrestrial értelem háttér sugárzására -ha van ugyan ilyen,kitudja ? ( Szándékosan nem írtam intelligenciát,mert a k-ban ennek egészen más leirata,értelmezése van és a „népszerű -hivatalos- tudomány” mára annyira lejáratta ezt a kifejezést,hogy a szerény halandó ha hallja/olvassa azonnal azon agyunkat kivattázó közhely szerű meghatározásokra rezonál,mint: - az intelligencia az az állapot amit nem lehet másképpen meghatározni csak egyfajta spekulatív, idő függő tesztek alapján készült felmérésekkel. A tudomány megasztárjai,vagy napjaink sakkjátékosai,szoftvere fejlesztői,esetleg Nobel díjasok,tőzsdei spekulánsok...az,intelligensek ?
Gondoljuk csak el,ahogyan egy ismeretlen eredetű (földön kívüli lény) megpróbál megfelelni annak a feltételnek,hogy - minél rövidebb idő alatt,- például, „ - A képen látható ábrák közül,melyik nem illik bele a sorba ?” ) Igen csak elcsodálkozna ezen az okosság/értelmesség mérésen.
Az emberek (általában ) értelmes lények. Ami azt jelenti,hogy a megfigyelés,érzékelés, gondolkodás, töprengés képességeivel alkot egy olyan (corpus-cuit) – tudás – testet , amelynek kimenete számára a jel alkotás (írás,rajz) és a hang adás (beszéd).
Az értelem,idő független. (Nem időtlen.)

(A magyar nyelv különleges fogalmi lépcsőin haladunk. Az ért,értelem,elér,megért,feléri ésszel,felmér,mérlegel,m
értéket vesz/tart,felfog,fogalmat alkot,kapcsolatot talál,összefüggést lát...
Okos: ok – kereső/vizsgáló, ok-ságokara alapoz,okkal mondja...
Elme: elem,elemi,elemei, ...egy,egység,egyenleg,egy-más,egyetlen,egyenes,egyetemes...
Ismeret: is-ten, is-is,(iz,) is-böl mer. Is-kola, is-akolja. Istápol,is-támogat. Vajon ki az az IS ?
Test: Testület,termet,termetes,temérdek,temet,töm,tömet,tér,teres,terem,teremt,teremtő,termeszt tesz,tett,terep,tő,töve,tözs – gyökeres,törzs. Tó,tenger …
Mielőtt az egész Czuczor-Fogarasi szótárt ide másolnám belátható,hogy előnyös magyarul írni a világmindenségről.)

Az elme értelme (felfogó képessége és nem az oka) olyan aktívumokra alapul amely gyakorlatilag árulkodik annak minőségéről.
A gondolkodás -röviden- ismeret kezelésnek értelmezhető. Tehát a gondolkodás minősége, annak használati értében fejeződik ki.

Az ismeret meghatározása k.-ban:

  • A közvetlen közeli kapcsolatokban kifejeződő összefüggése az adott megnyilvánulásnak.
Vissza bontva ezen meghatározást.
Az elménkben végtelen számosságú viszonylatot (reláció kapacitásunk végtelen) felvethetünk,mindezeknek a fizikai valósághoz semmilyen kapcsolata nincs ameddig azok összefüggéseiről meg nem bizonyosodunk értelmezéseink és meghatározásaink alapján, az-az ha nem vagyunk képesek azok valódi egyértelmű összetartozását leírni/ábrázolni/előadni,akkor csak az elméleti bekövetkezések oldalán tartózkodnak.
Úgy is mondhatnánk: „ Minden lehetséges,ha nem kívánjuk,hogy megvalósuljon” A megvalósulás maga a fizikai valóság kapcsolat rendszere.
A megvalósulás feltétele az adott viszonylat igazolt/ható proximativ - közvetlen közeli kapcsolata a fizikai valósággal. Attól semmilyen vonatkozásban el nem határolódó megnyilvánulás.
Az ilyetén értelmezés azt feltételezi,hogy a világegyetem,fizikai változók összessége és építmények,melynek kiépülése alapvetően egy felfogható és megérthető oksági,értelmi folyomány amely gondolkodásunk érzetével számunkra is (!) felfogható,érthető,átélhető az ismeretek és megnyilvánulások alapján.
Az emberi ismeretek rendszere (a k. elmélete szerint) az 5. okosságra alapulnak. Ennek lényege úgy határozható meg,hogy az elme viszonyai az ismeretek világában hogyan alkot feldolgozási rendszert. Hogyan éri meg annak határait és hogyan kapcsolódik egymáshoz annak müveleteiben.
Csoport tényezői,- röviden:
A megismerés,megértés,elfogadás,alkalmazás,változtatás.Ezen csoportok viszonya, az elme sajátos képességei,minőségi különbözőségei alapján a felnövekvő ember tapasztalatszerzése,tanulása,gyakorlati és elméleti ismeretek kezelésének teljes tartománya. A nevelés,iskolák,önépités,együttműködés,átalakulások és alkotás bonyolult élet-mozgalma.
A
megismerés, az ébrenlét tudatos agytevékenysége. A környezet és belsőnk érzékszervi és gondolati bejárása,elemzése és feldolgozása. Minőségi különbségek figyelhetők meg a különböző emberi hozzájárulások alapján az ilyetén késztetések erőssége és elmellőzései között, pl,nem lehet erőltetni.
A megértés, egy ettől eltérő tudati horizont. Olyan kapcsolat és összefüggés kiépítő képesség amelynek határai az adott elmét korlátok között tartva, annak biofizikai képességeihez igazodva (sajátos belső korlátaink ) egy-egy adott megértési körvonalat képez a felfogás mértékében. Az értelem,ész képessége,erős különbségekkel van jelen az emberek sokaságában. Nem lehet fokozni,de vissza lehet fejleszteni el lehet korcsosítani.
Az
elfogadás,olyan elme használat, amely az adott ismeret rendszert mintegy alapfeltételnek,kiindulási pontnak,gondolatszerkesztési vázlatnak teremti meg. Ez azután drámai különbségekhez vezet,mert egyazon értelmi képesség válik korlátozó,szabályozó elemmé az elmén belül amely hivatott az ismeretek elkötelezettségmentes kezelésére. Ennek túlzott befolyása korlátoltsághoz és dogmatikus kényszer képzetekhez közelit,míg halvány működése bizonytalansághoz és felszínességhez, az ismeretek relativisztikus használatát jelentheti majd.
Az alkalmazás, használat azt feltételezi,hogy az ismeretek állományát a megismerés,megértés, elfogadás, rendszeriben az adott elérhető határok mellet képesek vagyunk használatba venni és alkalmazni. Eltérő fogalmi rendszerekhez hozzá illeszteni azokat fejleszteni.
A változtatás,olyan műveletek összessége amelyek kapukat nyitnak a kutatás,fejlesztés kiépülés, (fejlődés) esetleges, ismeretekre alapuló folyamataihoz. Ennek szintén részei a fent leírt csoportok maximumai.


A korpuszkularizmus.

(Az összetett rendszerek egyetemes tudománya.-lehet.)

Megfigyeléseink alapján megállapíthatjuk,hogy a világegyetem fizikai valóságának egy adott tér-idő horizontján olyan
összetett rendszerek alakulhatnak ki amelyeknek tulajdonságai,viselkedése, elemei és kiépülése egyező/hasonló alapelvekre épül. Ez a korpuszkuláris indulat,amely egy kozmológiai alaptörvénynek tűnik.
Minden összetett rendszer az e
lőny hierarchikus törvényeinek kényszerítő ereje hatására növeli összetettségét.
Összetett rendszert,csak és kizárólag összetett rendszer hozhat létre.” (K.dogma.)
Az az ős - materializmus amely a tudománytörténetet áthatja esetünkben felfüggesztést nyer.
Az anyag elmélet,miszerint: Az anyag fokozatosan összetett rendszereket alkot önmagából,az (tér) idő féktelen pazarlása mellett,elfogadhatatlan a korpuszkuláris elmélet tételei alapján. Az ilyetén gondolkodás erősen minimalizálja a világmindenséget.
Az Isten,Teremtő,típusú vallási elméleteket a korpuszkularizmus úgy tekinti,mint egy, az összetett rendszerek elméleti láncolatát megsejtő gondolkodók eltorzult kvázi materializmusát. Mindkét véglet önkorlátozó.
A képzelet kiránduló helyei a teóriák,az az elképzelések láncolata,azok elméletté érésének folyamata.. Ezek segítségével,hasonlóan a mesékhez,legendákhoz,irodalmi alkotásokhoz,olyan monológokat,előadásokat állíthatunk elő amelyekben a formai és tartalmi,valamint értelmi minőség jellemzői alá vannak rendelve az elmélet majdani sikerének. Ekkor bezárul a kör. Hogy megértsük az ilyen elméletek ellentmondásosságát vissza kell utalnunk az önigazoló tételek (Öt.)fontosságára.
Ha elméletünk tartalmaz ilyen különleges, értelmezhető megállapítást,akkor sejthetően jó nyomon haladunk és a teória az öt.-böl kiindulva önigazoló elméletté fog válni. Hogyan kezeli a történelmi tudomány az ö.t.-eket ? Nem indult el ebbe az irányba.
Az önigazoló tételek,önigazoló elméletet teremtve olyan tudás testet (corpus-cuit) alkothatnak amelybe nem tudnak a konspiratív és despotikus érdekrendszerek indulatai behatolni. (Nem kis dolog,érdemes odafigyelni.)
A tudás mező központi elemei osztatatlan kvantumokat alkotva tovább nem osztható elemi igazságok alapján terjednek, épülnek tovább.
A k. alapvető dogmái olyan meghatározások,amelyeknek elmellözése annak értelmetlenné válásával járnának, tehát állításaira,megállapításaira önigazoló tételek (ö.t.) lettek bevezetve.
Hogyan értelmezzük az önigazolást és miért fontosak az ilyen típusú tételek ?

A világmindenség általunk megismerhető része elemiben és nagyságrendjeiben számos szabályosság és állandóság mellett sokféle paradoxont és lehetetlenséget tartalmaz. Az ember biofizikai állapota és az életviteléből adódó alap félépítése erősen meghatározza számára a világ megismerhetőségének fokát. Érzékszerv rendszerünk körülhatárolja az ismeretfelfogó képességeinket. A legfontosabb jelek számunkra az elemmondásmentes értelmezések és azok összefüggései. Az így kialakuló
ismeret mező valójában a világmindenség oksági és célszerűségi mutatói. Elménk és fogalmaink így nem lesznek kiszolgáltatva semmilyen belemagyarázások,értelmezések,bizonytalan felszínes tanmesék,részigazságok, doktrínáinak.
Számukra egyetlen dogma rendszer keletkezik csak, nevezetesen a
korpuszkuláris dogmák önigazoló tételei. Ismerjünk meg ezek közül hármat.
  • Van,nincs reláció
  • Szimmetria megmaradása
  • Előny hierarchiája.

(Röviden)
A fenti tételek elsősorban a gondolkodásunk milyenségére vonatkozik. Tehát amikor azt állítjuk,hogy valamilyen dolog,jelenség,megnyilvánulás vagy van,vagy nincs -átmenet nem létezhet,akkor a gondolkodásunk miután a tétel szerint kizárja az átmenetek lehetőségét a dolgok felvetésében, értelmezésében,nem marad más csak a puszta tételben szereplő állapot meghatározás, miszerint a van -ság és nincs -ség objektív tényező a gondolkodásunk rendszerében és így a fizikai világ is ennek követésében érdekelt. Ez, egy más világ szemléletet teremt azután számunkra. Ahol is nem elfogadhatók az átmenetek,átfedések,bizonytalanságok,mint tényezők és fogalmi elemek,leírási eredmények. Az univerzum van,vagy nincs. Az atom objektuma,vagy van vagy nincs. A sejt/ember/ közösség (korpuszkuláris cella) vagy van vagy nincs. Valaki azt mondhatná : -Igen, ez az egységek világa,Tehát a korpuszkularizmusban az önigazoló tételek egyike az egységekben meghatározható jelenségekre alakítja ki az világmindenség tulajdonságait. Kérdés ,valóban egységnyi a fizikai valóság ? Nos, a k. dogmája szerint igen,különben „zöld erdőben járunk”...

A
szimmetria megmaradás,megint arra a gondolati álláspontra helyezkedik,hogy semmi sem indokolja,hogy a világmindenségben egy adott egység/jelenség/megnyilvánulás aktívumban való megjelenésének olyan felvetését, hogy annak aszimmetrikus,(nem azonos mértékben) jelenlevő állapota elő állhatna. Egyszerűen, az egyre lenem bonthatóság tilalma ez, az univerzum fizikai aktívumaiban. Mindennek valamilyen típusú szimmetria párban kell megjelennie.Nincs kitüntetett hely/indulat/aktívum/erő/energia/tömeg/tér idő...stb. Ez következik a Van/nincs relációból is miután ha csak a van -ság lenne,akkor az asszimmetria valamilyen végtelemül tömör,homogén világ állapotban létezne (vagy a nincs -ség esetén egy homogén ürességben.) A szimmetria megmaradása visszahat a gondolkodás ismeret teremtő, kombinatív, logikai lépéseire is,áthatja a geometriát,matematikát,(egyenletek,arányok, valószínűségek,.. stb felvetéseit) A dimenzió (kiterjedés) értelmezések fogalmai között is rendet tesz,hiszen a kiterjedéshez az idő fogalmát egyfajta kiterjedés mezőben veti fel
(Az idő geometriai képzete a
korpuszkularizmusban y:ti .Az y út/vektor aránylik a ti. mező/tágulás mértékéhez. Lásd később a Korpuszkuláris kozmológiai jegyzeteiben.)
Ha valamilyen aktívumnak nem leled a szimmetriáját (lásd:gravitáció.) akkor dogmánknak köszönhetően meg kell találnunk annak elfogadható (esetleg
rekombinativ) valamilyen típusú szimmetria állapotát.

Az előny hierarchikus. Minden kiterjedés és aktívumféleség aláveti magát ennek a tételnek. A számosság/mennyiség,a geometrikus állapotok,mozgások,erők,kölcsönhatások...stb. rangok,rendek,sorok, alapján rendeződnek. A káosz, a fel nem ismert rend. Az entrópia,a nem ismert kozmológiai erőrendszerek és a tér/idő helytelen értelezése alapján bezavar a nagy korpuszkuláris dogma gyűjtésbe,de tudnunk kell,hogy a v. egyetem helyi körülményei és az objektív univerzum -minden átfogó - önigazoló tételek között a csillagászati távolságok is mikroszkopikusnak tekinthetőek.


További ismeretek.

  1. A korpuszkularizmus elmélete szerint az összetett rendszerek központi idegrendszerei minőségi hierarchiákat alkotnak, az agy eben a hierarchiában az ember esetében az elme, „rangját” jelenti. Tehát a sejt központi vezérlő egysége,a növény ismeretkezelő szervei,az állatvilág agyszervei eltérő rendszert alkotva, elágazó nagyságrendek és típusok az ismeret kezelésében. Az elme az ember esetében további rangsort hordoz magában (Lásd: Aszimmetrikus és szimmetrikus gondolat kezelés.)


  2. Korpuszkuláris cella. Az összetett rendszer elérve /kialakítva határait egyfajta cella,zárt testecskeként működik és elemi egysége egy további szövetségnek,amely ha rendelkezik bizonyos szervező értelemmel korpuszkuláris társulássá válik. Ekkor a k.cella halmazok szintjén tovább szerveződik és alkot konspiratív szövetségeket.
  3. A korpuszkularizmus -feltételezett -folyománya az anti-korpuszkuláris rendszer. Ennek keletkezési oka a korpuszkularizmus megismerése és negatív hatásainak/szabályosságainak kiiktatása alapján egy az emberiség körkörös társadalom építését meghaladó szövetségi rendszer feltételezésünk szerint az ember jelenlegi elme állapotával képtelen egy ilyetén átalakulásra.
  4. A korpuszkularitás,azt jelenti,hogy az összetett rendszer önálló döntések és ítéletek alapján kerül kapcsolatba más elemi egységekkel.

    a.)Ez feltételezi,hogy a sejt egy ismeretlen,de rendkívüli összetett ismeret cserére képes (kód nyelv)

    b.) Az elektronikai rendszerek meg sem közelítik a sejt mag-agy-elme ónfelismerő értelmi szintjeit. Tehát meglehetősen messze járnak a „mesterséges intelligencia” elérésében.
  5. Az anti-korpuszkuláris rendszereket (Etacs) nevezhetjük inter/extragalaktikus értelemnek.




Ez az első jegyzet amelyben a rövid ismertető és gondolatok sora a korpuszkularizmusról mint önigazoló elméletről értekezik.
Írásom kutatási felület a téma tovább gondolására és annak fejlesztésére,ezért örömmel venném az esetleges hozászolásokat.

vagy a Maghar Akadémia fórumán.


Molnár Ferenc







2013-01-05

Az aszig(1.) ember jelei az emberiség ismert történelmében (Vázlat.)

Az aszig(1.) ember jelei az emberiség ismert történelmében (Vázlat.)



Az ember fejlődéstörténeti elképzelése nem korrekt. Ez azt jelenti számunkra,hogy a feltárt csont leletek és kulturális tárgyak,eszközök...stb. Nem adnak ki pontos olvasatot az adott egyén,közösség gondolat kezelési habitusairól. Ennek ellenére jelek és jelenségek megfigyelése arra utal,- mindezt összevetve a ma élő” modern” ember általános viselkedési mintáival,hogy a történelmi időtengelyen alapvetően az aszig. uralkodik.
Meghatározó és fölényes erőt képvisel. Röviden jellemezve.
Apa központú,egyisten hitű,agresszív,az ellenségeit (szomszédait) kiszipolyozó/elpusztító közösség szerkezeteket alkotó „értelmes” lény. Eszméit,világképét és filozófiai alapszövegeit uralja az aszimmetrikus gondolkodás. Ennek birtokában hódító és/vagy rátelepedő parazitizmus, aszimmetrikus szimbiózis (2.), a viselkedési alapelve.

A közösség építés alapelve az az indulat,hogy a képességek összegzése és feladatok kiosztása fokozott/ódó előnyöket kínál. Ez természetesen egy lehetőség,de a biológiai objektum (3.) csak akkor tudja ezt megtapasztalni ha az állapotokat kipróbálja,módozatait bevezeti és az átalakításban aktívan beavatkozik. Ezt nevezhetjük közösség építésnek,-gazdasági,kulturális,szellemi, erkölcsi,értelmi,gondolkodási kiépülésnek. Nyilván,hogy az ilyen aszig. alapú civilizációk aszig. nyomkövetése az ismert történelmi folyamatokat döntően meghatározza majd és szinte kézből-kézbe átadja gondolkodási rendszerén keresztül azokat a módszereket amelyeket „értelmesnek” és szükségesnek (hasznosnak) talál. A szellemi entrópia ismert hatása,hogy a tudás/ismeret erodáló erőknek van kitéve. Az átadás-átvétel pontos és ellentmondásmentes kód nyelvet igényel. Miután az aszig. Romboló és pusztító,pazarló és felelőtlen módon használja fejét,a kulturális ,szellemi,tudományos és hagyományokra épülő állományok lesznek az áldozatok első sorában. A vezetők,tudók, és műveik alkotásaik,építményeik megsemmisítésével az ismert (kulturális kincs) egyre csökken.
A múltban ez hol teljes kiirtásra kerül (
Mohendżo-Daro),hol részleges de maradványaiban értelmezhetetlen formákban kerül elő (Sumer),hol átprogramozva és szétbeszélve (magyar őstörténet és nyelv) válik kulturális szilánkokká. Így, a kultúra/tudomány önmagában nem maradhat szerves alapja és követhető futószőnyege képzetes utazásainknak az emberiség fejlődéstelenségében.
Nincs semmilyen receptkönyv,vagy szent írás,esetleg használati utasítás,ismert vagy ismeretlen szellemi hatalmasoktól amelyekből egy vízálló,súrlódásmentes és harmonikus összetett rendszer-biológiai objektum-korpuszkuláris cella felépíthető lenne. A múlt és jelen legfontosabb üzenetei/jelei azt jelzik,hogy az összetett rendszerek,

  • A kiépülésük során elvesztik uralmukat a kialakulásuk bonyolult és áttekinthetetlen túlfejlődéseben.
  • A kód nyelvük,azok átviteli csatornáin számtalan tudás /ismeret torzuláson mennek át.
  • Az elképzelt/vágyott közösségi rendszer állapota nehezen felügyelhető,javítható.
  • Az egyed/sejt/cella érdekei nem fedhető egybe a kialakult rendszer -már önálló Cc.-ként való működés céljaival
  • Az ismeretek/dogmák,szabályok rendszerezése/tárolása/előhívása azok felül vizsgálta/átadása/fejlesztése/átalakítása megoldhatatlan akadályokba ütközik.

Nem kis problémák.
Ahogyan távolodunk a biológiai objektumokat felépítő sejtek világától úgy csökken az elem összetettsége és válik kozmológiai történések alapelemeivé. Fordított irányban pedig egyre növekedve az egység összetettsége,lesz a sejtből biológiai egyed/faj majd az ember típusú lénynél a gondolkodás az állati intelligenciájával szemben kiérleli az okosság elemi ismérveit.
Természetesen a
történeti ember,-témánkban az aszig.ember -nem szívesen vesz erről tudomást és
igen erősen veszélyeztetve érezheti magát. Az
aszig. állati intelligenciája ugyan olyan korlátolt buta szellemi potenciál,mint amennyire eredménytelensége mutatja azt előttünk. Mielőtt egyoldalú kritikával illetnénk „őseinket” meg kell állapítanunk mitől korlátolt és mitől korlátlan egy szellemi indulat ? Esetünkben a gondolkodás milyenségei.
A világ egyetem sokféle korpuszkulummal és azok tengernyi ismeret kezelésével lehet tele.
Amennyiben az ember a
szig. Pályán indult volna el,ma már össze-vissza barangolnánk a kozmoszban. De,mily jellemző a korunk űripara 99.9 % -ban háborús célú kutatásokban érdekelt.
Ezért a sok-sok buta állatiasan intelligens politikai/vallási/ideológiai/szektárius csoportosulás kapargathatja csak űrbarlangjának képzetes falát,soha,de soha nem jut előbbre...

A gondolati folyamatok belső tudatunktól csak részben függő mozgásai az ismertekkel szemben kényszerítően korlátokat támaszt. Ezen határok,tiltások,választó vonalak az úgynevezett „józan ész” működési és világfelfogásai szabályozzák. Nos,ebben a műveletben feltétlen az ösztönös -tudományosan- genetikai vezérlők hatnak. Az egyre jobb műveleti eredmények gondolkodási stratégiákba rögzülnek. Az elvárt,kívánt,hatások,környezeti válaszok kialakítják azt a habitus térképet és viselkedési síkot amelyen alanyunk minél kisebb energiával eligazodik. A józan ész tehát,csapda minden gondolkodási felosztásban,azért mert összekapcsolja,összeveti az egyed érdek horizontját a valóság kínálatával és azokon egy, egyre szűkülő -önös érdekekkel körbehatárolt- magban pásztáz képzetes figyelmével és ítélő székével.
Ez nyilván sok-sok buta és beszűkült értékű eseményt von majd maga után.

Megállapithatjuk,hogy az ember szoros kapcsolata az állati intelligenciával és visszafejlődési „képessége” (elkorcsosulása) az emberi civilizációt egyfajta körkörösségben tartja. Kitörési pontjai meghiúsulnak,elenyésznek és minden szellemi önelégültsége ellenére nem tekinthető olyan
korpuszkuláris alapegységnek amely képes egy magasabb minőségi szintre fellépni.
Minden esetre a hibák felismerése a orvoslás első fontos lépése a gyógyítás irányába.

Az oktatás nem tesz senkit okossá, az intelligencia pedig ösztöneink nóniusza. Ha megismerjük a gondolkodás rendszertanát (-egy tudomány ág amely nem létezik – furcsa nem ? ) letudjuk fektetni azt az igazán értelmes ember típust amelynek tulajdonságaival ugyan nem rendelkezünk,de nyomelemeit magunkban hordozzuk. Többféle irányba elindulhatunk. Számunkra (korpuszkularisták) az elméletből kiindulva olyan kényszerpályák követésével amely a szimmetrikus gondolkodás (szig.)erőltetett menete,hiszen ugyan úgy aszig.-ok vagyunk, mint szeretett,bírált őseink.


Molnár Ferenc
aszig. -ki tudja ?








  1. Aszig.- Aszimmetrikus gondolkodás.
    A korpuszkularizmusban az aszimmetria lényegében szimmetria sértést jelent,miután a korpuszkularizmus (1/a.) egyik alapdogmája a szimmetria megmaradása a „Nincs kitüntetett hely” gondolati frázis alapján. Amikor a gondolkodás aszimmetrikus akkor komoly ismert elméleti szabály sérül. Ez, természetesen az aszig.-t nem zavarja.
1/a. Korpuszkularizmus – Összetett rendszerek viselkedését kutató/rendszerező,
azok viselkedését és megnyilvánulásait tárgyaló tudomány terület. További
felosztása: Cc. (korpuszkuláris) Acc. (anti-korpuszkuláris) Etacs. (Földön kívüli
anti-korpuszkuláris rendszerek) A Cc. kutatási területei: Cc. ismeretelmélete,
gondolkodási rendszertan,Cc. kozmológia/atomizmus,Vektor processzus
(organikus geometria).

  1. Aszimmetrikus szimbiózis – Mosolyogtató,amikor a biológiai meghatározásokból kölcsönzött jelzők között a parazita és szimbiózis habitusokat,mint előnytelen és előnyös együttműködés határozzák meg. Nyilván a parazita előnytelen,de az aszimmetrikus szimbiózis is az. Valijuk be, semmilyen szimbiózis, együtt működés, nem lehet kölcsönösen előnyös és kiegyensúlyozott,tehát a szimbiózis is egyfajta váltakozó parazitizmus.

  1. biológiai objektum – Összetett rendszer amelyeknek elemi kiépítöje az élő sejt.
    Képződményei,pl. A földi élet szereplői,az egysejtűektől az ember típusú lényekig. Az összetett rendszereknek feltételezünk,nem biológiai objektumokat is,amelyek megjelenése eltér az élő sejt kiépülési szabályaitól és annak „terveitől”. Az összetett rendszerek a korpuszkularizmus keretein belül különböző egymástól elemiben,elveiben,viselkedésiben jelentősen eltérő csoportokat és típusokat alkothatnak. A biológiai objektum tehát csak és kizárólag a földi „élet” képviselőit jelenti,szövegeinkben.