Az 5 okosság vs. „A nagy társadalmi összeesküvés”

(Megismerni-megérteni-elfogadni-használni-változtatni/megtartani...megismerni...) CorpusCuit

 

 

  Az ember lehet okos, eszes, - elmés,értelmes,- képzett,gyakorlott, leleményes,ravasz,
- dörzsölt,furfangos,szélhámos,bűnöző …

Figyeljük meg,hogy ez a sajátos felsorolás az ok,okság felöl tart az értelem morális gyengülése felé- szándékosan,hiszen a boldogulás kényszere és a valóság megélése valamiféle formában összefügg az elménk használatával. Az oktatás kettős szerepe a képzés és a válogatás. Pazarlóan és megkülönböztetően bánik a kis emberkékkel az oktatás intézményes rendszer. Akik nem is tudják,hamarosan választás elé kerülnek majd és ha a szülök nem tartoznak a jó módúak közé,nos,akkor a jövőjük az iskolai eredményeik alapján kiemeli illetve elejti őkelméket a társadalmi hadszíntéren.

Ha igazán megértené az emberfia,hogy a társadalomban minden szereplő,komoly és pótolhatatlan érték,akkor az iskolai oktatást egészen más szempontok alapján szervezné meg. Világosan kitüremlik a szándék,hogy jobb ha egyenletesen elhülyítünk mindenkit, a zseniket úgyis kiveti az élet s valójában nem is nagyon lehet mit kezdeni a „túl” okos ficzerékkel. Aki leleményes és ravasz az a ranglétra tetejére vergődik,aki képzett és gyakorlott az rabszolgává tehető,aki elmés és értelmes az majd kitalál dolgokat, de aki eszes és okos az valójában veszélyes. Nagyon fél tőle a ravasz,mert képes felismerni a türkjeit és vetélytárs együgyű machinációiban.
Meglehet határozni,hogy ki hova sorolható be ?
Az emberi civilizációk,szinte összeesküvés szerűen –mára intézményesítve –üldözik az értelmet. Az iskolai előmenetelek,olyan lépcsőzetes rendszereket alakítanak ki,amelyeken egy felöl egy auktorizált tudás (ismeret) anyag előadása, más részről egy a létfeltételekkel megtámogatott iskoláztatási pálya rajzolja fel a végeredményt. Ha az alany szellemileg nem hátramaradott, szinte minden szakma tudományos fokozatáig elvergődhet. Egyszerűbben ,ha megvan a gazdasági háttér és képes vissza mondani az adott követelmény egy bizonyos részét akkor,lehet belőle „valaki”.
Az okosság elnyomása olyan következményekhez vezet amely a népesség növekedésével egyre feszítőbbé válik. Az egyéni gondolkodást/következtetést áthatja egy lázadás érzés és annak minden szélsőségével önszervező erőket teremt. A társadalmi konspirativitás alapján megszerkesztett elnyomó rendszerek nem képesek követni ezen rejtett indulat csomópontokat és az apolitikus,vallástalan,erkölcsi értékrendjéből kényszerűen kilépő embertömegek lázadás szerű,anarchikus állapotok közé sodródnak. Ez persze senkinek nem jó,de a meghatározók könyörtelenek. A világégések okai rosszul megfogalmazott történelmi tételekben rejlik. Senki nem tanul –nem is tud- belőle. Egymást okoló majmok ricsaja a történelmi fiaskók elemzéseinek sora.
Egymásnak feszül az intelligens konspirátor és a gagyi beszédű tudor. Hitetlenkedve hallgatod a sok süket dumát. Az okokat megfojtva elemzik a következményeket…
Megállapítható e,hogy milyen arány mutatkozik az okos- képzett-ravasz elemek között ?
Bizony meg. De,hogyan fogalmazható meg az okosság fogalmi képzete és mit értünk az elme „ravasz” működésén ?
Az okososság, az ok okozati összefüggések műveleteit végzi. Ennek területe a képzelet,tapasztalat,ismeret és próbálkozások sorozatai. Tart a felismeréstől a következtetésen át az átalakításig. Ez, az emberi elme értelmi csúcsa, a változtatás illetve megtartás művelete. Amikor megtudom határozni,hogy mi az érték és mi az elvetendő hulladék. Szimmetrikus gondolkodás,amely az ismereteket bővítve,kutatva mérlegel és kiterjeszt. A cél a végső ok. Leegyszerűsített okság.

Ennek ellentettje a ravaszság,amely aszimmetrikusan gondolkodva a kombinativitás és adatgyűjtés (ismeret)azon elmeire összpontosít,amely a személyes/csoport előny oksági elemeit tekinti céljául és így a létezés előny/verseny állapotában használja ismereteit. Aszimmetrikus gondolkodás,amely az ismereteket csökkentve,de azokat kutatva mérlegel és leszűkít. A cél a végső előny. Ez a leegyszerűsített hozadék a létben.

Lássuk be, nem lehet egyik nélkül sem létezni. Nem lehetünk korlátlanul aszimmetrikusban/szimmetrikusasan gondolkodó lényekként élni. Az aránytalanság az emberi faj veszte. A két habitus fel nem ismerése pedig az örökös abszurditásban vergődő emberiség állapotát jelentheti.

„A nagy társadalmi összeesküvés” lényegét tekintve a ravaszok műve. Mégpedig, a végletesen furfangosok tobzódása. Borzasztó hallani : „A piacnak mindig igaza van ” Miért nem a gazdálkodónak,vagy termelőnek van igaza ? Aki a föld javait az asztalunkra teremti.

Na,de kik a ravaszok és hogyan dől el,ki születik,válik,formálódik azzá ?
Az emberi elme felépítése,kiépülése során jól elhatárolódóan bemutatja azon képességeit, amelyek a skála változataiban hol megerősítést,hol visszafojtást eredményeznek. A hazugság,csalás,szélhámosság aktivitása és a naivitás,okosság,szelídség elemei korán megmutatkoznak a kisember növekedése során. A szülő elkeseredetten küzd a testvéri és családi egyenlőség, igazságosság,elismerés és dorgálás eszközei felett. Majd az iskola és benne  – kedves – tanáraink változó tehetségei alatt alakul tovább az a személyiség amelyből kialakulhat az adott kultúrkör prototípusához igazodó változat. Az eredendően berögződött hajlamok,mint búvó patakok törnek a felnőtt kor független ítéleteinek mezejére. Az önálló választás és döntés ekkorra már egy sok héjú szférában tárolja az álnok gazemberségtől a szentségig magasztos jóság minden palántáját. mert a társadalom nem szűnik meg sem ridegségében sem a  közvetlen környezet túláradó rosszaságaival hatni. Az egészséges felnőttnek egy olyan csatatéren kell lábon maradni amelyben az egyéni és közösségi összeesküvés mindennapos, a ravaszság erény és az intelligencia a végső győztes.
Nos,itt mérettetik meg a szülői házból hozott,a nevelési környezetekben tapasztalt okságok ereje.Itt dől el,milyen előmenetelhez juthatunk a naivitással,durva arroganciával,ravasz fondorlattal. A buta paraszt,a lumpen proli,az iskolázatlan városlakó,- produktum. Gondosan előállított termék. Az eszköztár a vallás gyakorló adminisztrátorok kezéből a –legutálatosabb társadalmi kategória - politikusok karmai közé „fejlődött”.

Az okosság visszahúzódott és a tömegtájékoztatás mocsarában ábrándokat sző egy értelmesebb világjátékról. Ami nincs és valójában nem is lehet.
Hol vannak azon műhelyek ahol megteremthetőek a gondolkodás tiszta követei ?

Hol alakul ki az az erkölcsi,jogi,közéletei keret amely a múlt kincseiből megtart és a jövő elképzeléseiből látnokként teremti meg az emberi arányosság értelmes kereteit ?

Az iskolák rendszereiben új alaptételek illesztendőek. Javaslatom az 5 okosság elvét. Szívesen vitára bocsájtom: „Megismerni-megérteni-elfogadni-használni-változtatni/megtartani...megismerni...”
(CorpusCuit)

 

Molnár Ferenc