A társadalom hősei a politikusok és celebek
Nyilván anti-hősök,de a
mindennapi ember nem igazán analitikusan áll hozzá az elé tárt
világ részleteinek. Idegesítő következetlensége az emberi
viselkedéseknek,ahogyan saját sorsába beletörődve,túllép a
„nagy társadalmi torzulásokon”.Észleli és nem tesz ellene
semmit. Kerüli a kritikát és még az igényes közösségi
párbeszédekben sem veti fel,hogy egyik vagy másik szervezeti
felállás,szerep kiosztás rendjén való e,vagy káros és ember
ellenes megnyilvánulással állunk szemben. Politikai,vagy közösségi
aktivitások,számtalan rangsort,érdek viszonyt és képzetes
fontosságú elemet tartalmaz. A kialakuló csoportérdekek
összekapcsolódnak és erős szövetségeket alakítanak ki
magukból,melyek keményen ember ellenes és dekadens, retrográd
irányokba tartanak. Ilyetén alakzat a társadalmi működtetés
beillesztése politikai formátumokba, valamint a hiresség építés
és annak a közéletben játszott szerepei. Hihetetlenül
túlburjánzott az értéktelen közszeplők egyre erősödő érték
neutralizáló indulata. A politikusok és a hírességek
egyre lejtenek a hírhedtek és deklarálható bűnözök
világhoz. Ha az egyik csoport kialakulása hasonlóságot mutat egy
másik eltérő közösségi horizonttal,akkor érdemes megvizsgálni
feladataik és szerepeik okait és következményeit.
Úgy tűnik,hogy a politika és
gyakorlói a teljes közösség felkent kártevői. Hasonlóak
a növényeken élősködő gombák,penészek rovarok és egyéb
állat fajokhoz. Megjegyzendő,a természet élő alkotói egymásból
élnek. Ez alól nincs kivétel és nincs más mód az élet
működéseikben. Az élő szervezetek,azok egységei a
környezetükben fellelhető azonos,vagy eltérő organizmusokat
emészti fel/el. Ez a korpuszkularizmus rémsége,eredendő
fertője. A természet őrjöngő folytatólagossága ebben a
felfogásban tart előre,vagy hátra. Az hogy a korpuszkularizmus
alapján a közösségi működést is összetett rendszernek „élő
organizmusnak” tekintjük,egyben arra is lehetőséget
teremthetne,hogy tudatosan eltérünk a kozmológiailag egyetemes
kannibalizmustól és helyette az ember társadalmi harmóniájában
gondolkodjunk, vagy legalább változtassunk meg káros indulatait.
Amikor a közösségi működés
látszólagos élő viselkedés rendszereit vizsgáljuk,akkor annak
korpuszkularitása szembe ötlő,de nem értelmezhető,mert a teljes
rendszer elemeire bontott értelmezései elfedik a tiszta képet.
Magyarul,minden társadalmi jelenséget önmagában ható
képződménynek látjuk és fogunk fel. Nem látjuk a nagy átfogó
összképet. Már azért sem mert gondolkodásunk áthatja egyfajta
centralizmus és kivételezettség illúziója, már ami a
világegyetemben elfoglalt helyünk és szerepünk jelenthetne.
Holott ennek pont a fordítottja látszik kimutatkozni,mint
jelentéktelenség,periférikusság,értéktelenség és nagyfokú
tudatlanság.
Ma már nem tűnik ésszerűnek kijelenteni,hogy sem a politikusokra,sem a celebekre nincs szükség . Kártevők és a közösségi energiák elemésztőivé váltak. A politika, problémákra épül és a megoldásokat a szakemberek helyett gyakorlott hasbeszélők veszik a kezükbe. A hiresség (celeb) ,a társadalom azon igényeinek fókuszpontjába helyezett személy,amely egyfajta személyiség pornográfia modulusa lehet csak. Egy tükör amelyben az egyén a vágyainak egy-egy adott reflexióit érzelmileg vonzásban tudja tartani. Szépség,okosság,ügyesség...stb. A charme,mint megmagyarázhatatlan vonzóerő bizonyos paraméterek mentén hat -talán minden élőlényre. Ellentettje az utálat és annak aktív összetevője a gyűlölet mint valami inga egyazon szereplőt istenit,vagy démonizál. Miért is van szükség szép és kívánatos emberi modellekre, amelyek külsejükkel és viselkedési szerepeikkel elénk tárulnak ? Nos azért,mert a hatalom förtelmesen ronda és pocsék,úgy külsejében mint viselkedéseiben. Miért kell az aberrációt,ferde hajlamot,degenerált, elfajzott, beteges és undort keltő állapotokat a társadalmi szórakoztatás és „tájékoztatás” média oltáraira tűzni ? Nagyon egyszerű okok miatt.
Mert a hatalom célja a tolerancia és demokratikus liberalizmus jelszavai mögé rejtekező beteg lelkületek politikai mozgalmai az emberek felfogását a jó-rossz,szép-rút dialektikájában atomizálják. Amíg ilyen egyszerűen állunk a dolgokhoz,addig a választásunk két pólusú és minden dilemma és szinte digitalizálva van csapdába hajtásunk megoldása. A társadalom intendánsok,intézők és ügynökök kezében rendeződik. Jó ez nekünk ?
- Megszüntetik a politikai és társadalmi előadásokban az értelmes, elemző és minden fellelhető részleteit kibontó tartalmakat. Elszigetelik a közvetlen és kis hatósugarú döntések jogát.
- Nincs ismeret elméleti alapokra helyezett válogatás és rendszerezés a tudományos és társadalom elméleti munkák között. Gyakorlatilag a „hülye beszéd” uralja az emberiség összes ismeret közvetítési rendszerit. (Előadások,szónoklatok,tudományos,irodalmi művek...valójában mindent.)
A politikai problémák nem a
társadalmi bajok megfelelői. Sokkal inkább,egyfajta folyamatos
közösség ellenes bűntettek halmaza. A politikus, celeb szerű aki
kijelöltje a hatalomnak. A celeb min hiresség politikai analfabéta.
Ez a kettős olyan egymásba fonódó ellenpont amelyek keletkezési
pozíciójukban egyenlőek,majd elfejlődnek egymástól. (Ronald
Reagan)
Az élőlények szimmetrikusak, az emberi társadalmak aszimmetrikusak. Pontosítanunk kell, miután mindkettő korpuszkuláris cella,tehát a közösségek aszimmetrikussá válnak a hatalmi erők befolyásai alapján. Ennek szerkezeti,rendszer szerveződési és hatalmi/befolyásolási hierarchiák alapján kell így alakulnia. Ezek bekövetkezéseit lényegében, a korpuszkularitásnak a zárt összetett rendszerben való gátlástalan kiépülések lehetőségei okozzák. A jelenség megteremtői saját akaratuk nyomán jutnak ugyan arra a rendszer átalakítási formákra (ideológiák/utópiák) amelyeket a teológusaik/filozófusaik/tudós elméik kiagyaltak és nem egyfajta kozmológiai törvényről van szó.
Az élőlények szimmetrikusak, az emberi társadalmak aszimmetrikusak. Pontosítanunk kell, miután mindkettő korpuszkuláris cella,tehát a közösségek aszimmetrikussá válnak a hatalmi erők befolyásai alapján. Ennek szerkezeti,rendszer szerveződési és hatalmi/befolyásolási hierarchiák alapján kell így alakulnia. Ezek bekövetkezéseit lényegében, a korpuszkularitásnak a zárt összetett rendszerben való gátlástalan kiépülések lehetőségei okozzák. A jelenség megteremtői saját akaratuk nyomán jutnak ugyan arra a rendszer átalakítási formákra (ideológiák/utópiák) amelyeket a teológusaik/filozófusaik/tudós elméik kiagyaltak és nem egyfajta kozmológiai törvényről van szó.
- A korlátlan hatalom szövetségre lép a szélsőséges jog és morál (rend alapú rendszerek) mentesség felé törekvő erők ideológusaival.(Minden hatalom korlátlan a saját rendszerében megszerzett előnyei alapján)
- Ez a típusú szélsőség szervezett és saját létfenntartásának kényszerítő ereje,azok hatásai alapján működik. Ellentétben az egyéni szélsőségesek laza és bizonytalan ideológiai szerveződéseivel szemben,melyeknek semmilyen egzisztenciális alapja nincsen.
A dolgok egyetemessége viszont arra
enged következtetni,hogy egy olyan labirintusba keveredett az
emberiség amelynek nincs valós kijárata. A szélsőség/ek tehát
kulcsfontosságúak egy társadalmi alapkutatás szempontjából. Az
aberrált és érzelmi,felfogási,világfelfogási, gondolkodási
rendszerekben olyan ellenpontok leágazások és nehezen
felismerhető,azonosítható állomások, összetevők,szereplők
vannak amelyeknek az adott közösségi érdek és szándék minden
esetben nyitott kapukat/ablakokat teremt.
A „megváltoztatom a világot” felforgató és politizáló demagógiája olyan felépülő hajó amely minden korban megtalálja legénységét,utasait és szörnyeteg kapitányát.
Baj csak az,hogy sem cél sem ok nincs az ilyen tipusú hajózásra.
A „megváltoztatom a világot” felforgató és politizáló demagógiája olyan felépülő hajó amely minden korban megtalálja legénységét,utasait és szörnyeteg kapitányát.
Baj csak az,hogy sem cél sem ok nincs az ilyen tipusú hajózásra.
Molnár Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése