2014-01-01

Új faj és hierarchia elmélet 1.




Sejt = Cs. (Corpuscular System). Faj evolúció.
Etacs. = ? (Extra Terestrial Anti -Corpuscular System. Hierarchiá-lis evolúció.





Gondolataim saját kutatási eredményeimre alapozottak. Megfigyeléseim és tapasztalataim, valamint az olvasott ismeretek kritikája együttesen kovácsolták egybe azt a sarkalatos kezdő alap tételeket - a sejt alapú képződményekre - amely kimondja:


1.§. Minden megszületett élőlény egy adott faj (fajtaság) potenciális kezdete.
2.§. A morál elemei és a konspiráció indulatai egy helyen,egy időben nem létezhetnek.

Miután két, egymásnak ellentett eszmei felfogáson alapulnak.
Amennyiben mégis keverednek, kioltják egymást.

A téma a sejt mint fajgyökér,ugyanakkor programjában „fajpazarló” míg az élő lény elhatárolódott faji korlátai alapján és „csúcs” képződménye az ember extrém egyedisége ellenére a „fajpazarló” bomlasztó indulatokkal alakítja (korpuszkuláris) szerveződéseit. Morál/szokás/habitus jegyeket magáénak tudva erős „álfajokat” ,konspiratív közösségi organizmusokat fejlesztve egyedtársaiból épít értelmetlen határokat szaporulataiból.

Sejt alapú fajok népesítik be földünket és azok rendszerezése, fajtasága eltérő jegyeket, tulajdonságokat mutatnak. Felvetődik a kérdés, - Milyen feltételek alapján határolódnak el egymástól, és nevezhetőek egyfajúnak bizonyos jellemzők alapján? Egyáltalán, - Mit nevezhetünk fajnak ?
Nos,a korrekt válasz az, hogy – Nem tudjuk.

Talán pont ez a cél. Azon tézisek megalkotóinak ,akik beleszorultak egyfajta minőség utáni sóvárgásba,hogy a sejt életfeltételei jobbításában eljut az értelem küszöbig és annak birtokában használja a kialakult gondtolakodási képességeit.
Az az elmélet miszerint a biológiai egyedek előnye/boldogulása aránylik az alkalmazkodási képességhez és ezt támogatja a különbözőség, logikátlan és hamis. Ha egyetlen összetett rendszer (élő lény) létezne,akkor a vetélkedés eleve nem alakulna ki, így csak az eltérés vezérelhet egyfajta verseny állapotot vagy küzdelmet. Tehát az eltérés/különbözés alaptulajdonságnak vehető. Az osztódás és a környezeti feltételek okozzák.
Az eltérések pedig rendkívüliek .
A környezet és háttér eltérőségeit az előny kiegyenlítése megtarthatná az egyetlen fajtaság állapotában. Tehát állandó és korrekt javításokkal dolgozna. De ez nem következett be. Sőt, az „egyfajúak” a saját egyedi (!) értékrendjeik alapján leválnak és álfajokat hoznak létre,végtelen osztásban. Igen ,mert minden új egyed egy lehetséges új faj kezdete és semmilyen érdek nem csatolja vissza az eredendő állapotok fenntartására. Ettől a létező élet irányítatlannak látszik.
Bár a tökéletesedés lavina szerűen előteremthetné az egyetlenség/egyfajúság folyamatát. De nem így történik.
Kérdezzük , -Miért?
Az élőlények létezése, típusaik alapján összetett rendszereknek mondható, amelyeknek generációs kiépülése az úgynevezett sejtes elem-re alapul. Ez önmagában egy autonóm egység.
A sejt tehát egy zárt egyed és belső tervei/igényei alapján viszonyul a környezeti kihívásokra. Végzi belső és külső műveleteit. Szövetségei a szövetek/szervek „bandái” és konspiratív fő szervezete a központi irányító (ideg/kémiai reagens) rendszere a sejtes egyediség csúcs képződménye állandó őre az egyediség minden határon túli kiterjesztéseseire. De minden sejt sebezhető.
Mit mutat a bonyolult emberi szervezet csúcs szerve az elme ?
Az irányítások az emberi szervezetben különös egymástól elszigetelt kezelő szervek lépcsőzetes tartományaiban folyik. Ebben a felállásban az elme egy kvázi autonóm organizmus. Fölöslegesnek látszó bónusz a világ és önfelfogás képességével.
Az elme az egység görcsös megteremtésében,annak érdekében hat - befelé,míg a sejt a sokszerűség/színűség/oldalúság forrása - kifelé. A sejt programja a változatosság készsége,az elme az önmagába zárt egységek megalakítása és azok fajtaisággá tétele.
Az eredmény a sejtes egyediségből adódó korpuszkuláris individuum, az-az alaphelyzetben a „gonosz sejt” falánk hozzáállása a környezetben fellépő fizikai/biológiai állapotokkal szemben. Korpuszkuláris evolúciójára,amelyben az önzés megszakítatlan módja állítja elő az egyedit a fajtaság alapindulatával és az éltérőség tomboló következményeiben . Mindenki,mindenkinek ellensége. A sejt önző és alapból konspiratív.
Így beláthatjuk nincsenek fajok -a kezdetektől.
Avagy, egyetlen faj létezik? És ez az élőlények álfajainak eltérő álruháiba öltöztetve szaporodik ?
Igen,de miért alakulnak ki mégis azon hihetetlen forma és tulajdonság gazdagságok ? Mi az oka,hogy az eltérések az egyedre nézve kedvező/kedvezőtlen változatai egy nagyfokú különbség skálában/rendszerben valósul meg? Csak a hiba és torzulás ? Vagy valamilyen terv/ok/cél ?

Meg kell tehát határozni mit is értünk faj,fajtaság alatt ?
Ahogyan ezt a kérdést a kortárs tudomány meghatározza zavaros és elfogadhatatlan.
A hiba abban gyökeredzik,hogy az élet,élőlények fogalmi meghatározása sem helyes. Hiányzik egy olyan átfogó kép amely súrlódás mentessen megtudná fogalmazni,mi az élet jelensége világegyetemünkben? Ez a alap feladat egy kaotikus szövegrendszerbe hal el,amit korunk igen rosszul kezel,mert elméletekben ugyan nincs hiány,de sem az emberi nyelv,sem a gondolkodási rendszerek,elvek eszmék,hitvilágok nem találnak semmit elöadásaikban. Nyilván ezért nem is tudják elfogadhatóan elénk tárni magyarázataikat.

A korpuszkularizmus, abból indul ki,hogy léteznek összetett rendszerek amelyeknek előfordulása elemi összetett rendszerek következménye. Tehát az a felfogás,hogy teremtés,vagy teremtődés okán van élet? - pusztán a nézőpont kijelölésén múlik,mert ha egy összetett rendszer teremt egy másik összetett rendszert akkor az teremtés (kreáció),ha pedig az összetett rendszerek közös elhatározással egy testületet (korpuszt) alkotnak önmagukból akkor teremtődés.



- A sejt indulata a teremtődés a fajtaság eszkalációja.
- Az ember indulata a különböző közösségi korpuszok kialakítása teremtése mellett, az élet mesterséges előállítása (egyelőre klónozással,de a tervei alapján az élettelen anyagból is ).Valamint a fajtaság állandó deklarálása/rendszerezése. Terméseztessen a mennyiségi,minőségi,alaki,viselkedési sokszínűség ezt látszik tükrözni.


Az így kioltható ellentmondások egyike elillan előlünk,ha megértjük,hogy a teremtés és a teremtődés egyidőben ható készségek világegyetemünkben. Pusztán azt kellene meghatároznunk,hogy az élőlények elemi összetett rendszere a sejt, további elemi ö.r.-ek következménye e,vagy pedig egy rangban felettünk álló „összetett rendszer” („Isten”/E.T.A.C.S.) kreációja.
Mert a sejt a faj okozati eleme és a születés pillanata az osztódás első generációja. Ez pedig egy Alapsejt (petesejt) és a kódok/know-how -k hordózójának (spermium) találkozásának okozati állapota. Az ismeretcserék rögzülésekhez vezetnek és az alap állomány egy kiterjesztett génkészlet sémája szerint állítja elő az egyediség abszolútumát. Mialatt a fajtaiságért felelős jellemzők is körvonalazódnak
Megjegyzendő ez a megoldás a
teremtés változatnak kedvez,mert arra utal,hogy ha a sejt választása a spontán osztódás/ fragmentnáció lenne az a változatlanságot és degenerációt eredményezne. A kortárs elmélet szerint, a tapasztalat mint egy különös szellem beavatkozik és az egyednek hasznos dolgokkal újra teremtve folytatja a tökéletesedést - persze,ez nem igaz. Az új és új spermium variációk az alapsejtből új és új fajtaságokkal áll elő. Tehát: Minden szülés egy új faj kezdete. Mert a készlet végtelenül nagy. Ugyanakkor a sejt a már meglévő szervezeteböl meríti működéséhez szükséges körülményeket,tehát ő a szervezetben egy visszafogott újító. Az elszenvedett változások csak és kizárólag az elkorcsosulás irányában hathatnak.



Ami a földön történik arra utal, hogy összefoglalhatjuk a sejt -élőlény viszonyt a következőkben:

  • Az élőlények szaporodása a változatok szaporítása úgy,hogy az adott háttér és környezeti viszonyok függvényében ez a változatosság bizonyos harmóniát, nivellációt, optimumot (H.N.O. )eredményezzen. H.N.O. maximum = TCS.(TerestrialCorpuscular System)
Minden sejtből felépülő élőlény a földön törekszik a környezetével valamilyen optimumra. Az egymástól eltérő egyedek más és más nivellációs eszközt és rendszert alakít ki, ezek hordozzák a fajtaság (faj) jegyeit és magyarázatát.

Nos, itt véget is ért a faj meghatározása és a kérdéskör átértékelhetővé teszi az élővilág és benne az ember ok/cél megállapítását. Az élőlények,mint összetett rendszerek egy ismeretlen alkotó olyan tervezete amely kozmológiai környezetben azok szabályozott elemi alkotói alapján sokasodnak,szaporodnak,hogy minél több változatban előfordulva eljussanak olyan állapotokba amelyeknek megadatik:



  • a teremtés lehetősége (Mint,eszköz,nyelv,ismeret - készítés/kezelés)
  • az önfelismerés állapota (Mint, a tudat érzeti kialakulása)
  • az önszerveződés (Mint,közösségi korpuszok fejlesztése,szervezése,konspiráció. A család,társadalom,intézmény...stb.)
  • az eszmék/elvek megalkotása (Mint,rendező elvek/minőségi gondolkodás alapú előadások,tételek. Tudományos elvek,törvények felismerése.)
  • konspiráció fejlesztése- kiterjesztése- fenntartása (Mint, a közösségekre ható destruktív átalakítások egyike. Elnyomó rendszerek kifejlesztése,devolució - szelektív elfajulást megteremtő készségek .Következmény:Faj degeneráció 1 (Visszafordíthatatlan majommá válás )

Olybá tűnik,hogy a faj tökéletesedése egyszerre van kitéve az elemi adottságoknak ( az alkotó tervei) és az fajegyedek saját gondolkodási szabadság fokának,az-az az önképzés,elvek kidolgozásának bonyolult állapotainak.
Nyilván,hogy az ember kiszolgáltatottsága elsősorban ott érthető meg,hogy amennyiben szakít a szülő/nevelő közösségi/társadalmi alapképzéseivel és eredményeivel azonnal egy visszafordíthatatlan állatias elkorcsosulás állapotába esik/het vissza.

Ebből nincs kiút, ebben az állapotban nincs önképzés, önnevelés. Csak a közösség visszahatása alapján egészül ki az ösztön egyszerű alapkészlete amely az embernél egy magasabb pályára képes állítani az egyed/faj értelmének működését.

Az nevelés/oktatás tehát egy olyan fajta-sági meghatározó amelynek a H.N.O. szintek minőségi értékét döntően befolyásolni illene. Hiszen:

  • a szabadjára engedett egyed/faj (e/f.) elkorcsosul
  • a káros befolyásoknak kitett e.f. hibákhoz vezet önmagára és a befoglaló közösségre nézve
  • az e/f. tökéletesítése csak és kizárólag ránk emberekre lett bízva

Lényegében a mesék/mondák/legendák,szent írások,bölcseletek,filozófiák és politikai ideák,utópiák...stb. mind-mind ezt kívánták elénk tárni. Ebben serénykedtek kis és nagy gondolkodók. Hol fajelméleteket akarva megfogalmazni, arisztokratikus,felsőbbrendű/rangú, kiválasztott nép, hatalmi/gazdasági elit, összeesküvők,bűnözők, csoportosulásai mentén/érdekében, hol pedig,a spontán közgondolkodás és egyéni viselkedési példák hatásainak alapján.

A józan ész kritériumát nem tagadhatjuk meg magunktól és minden állítást,törvényt ebben az összefüggésben kell tárgyalni. A kortárs elméletek zavart és nehezen tisztázható állapotát állandóan kritikák alá kell vonni.
A faj,mint sejt adott. Az abból keletkező új fajtaság részekben az emberi kiválasztódás eredménye. A faj, mint gondolkodási minőség az ember sajátos világlátásainak eredője. Lehet alantas,veszélyes,vagy követendő és H.N.O. Ez utóbbi esetben egy nyílt közösségi összmunkaként kellene hozzákezdeni. Kigyomlálni a gazt,táplálni,nemesíteni azt a fajtaságot amelynek egyedeit felismerhetjük környezetünkben,mint a kiutat jelentő változatunkat...

Nem vagyunk egyformák.

Hihetetlen mértékben eltérünk egymástól,mint emberek/biológiai lények -általánosan – összetett rendszerek. Ami bezavar a képbe,hogy a külsőnk,a felületünk és a belső alapelemek külseje,felületei -és így tovább- viszont hasonítanak. A közösséggé szerveződés az észlelés alapján a látvány rabjai vagyunk és sok-sok hamis képzetben tartjuk magunk. A szemlélő,a külső jegyek alapján indítja a választást és ezért a mimikri azonosulás álcázás,kaméleonizmus stratégiai konspiratív eljárások alapvető eleme.
A nemi/kulturális/munka/habitus/szokás/etnikai/vallás/politika...csoport/rétegződés/indulat/akarat
...stb. a külső jelek mind erre alakulnak. Ezen mátrix osztja/szorozza/deriválja az élővilág bonyolult tévedéseit. Okozva evvel egy elviselhetetlenül kezelhetetlen lelki/szellemi/fizika létet.

Itt lép be gondolatkörünkbe az a fogalom amelyet a teremtés/teremtődés alapján a szándék oldaláról elemezhetünk.
  • A teremtődés (materialista darwinizmus) gondolati alapállása a mimikri fokozása alapján, egyenlő a konspiráció spiráljainak legmagasabb fokára jutni.
  • A teremtés ( az adott élő rendszer feletti értelem beavatkozása) a fajta nemesítés fokozása.

Az ember fajta nemesítése az őt meg nem haladó életformák esetében elfogadható és általánosan használt fajta nemesítések alapján létezik. A párválasztás,valamint a politikai/vallási előírások/szokások alapján nyomokban fellelhetőtök olyan kényszerkövetések ,amit a magyar úgy fogalmaz meg „Suba subával,guba gubával” A rassz biológia ezen spekulatív módon túl akart lépni,ami azután meghasonlott és erős politikai nyomás hatására illegalitásba vonult. Mondván, - hagyjuk ezt a gazdasági okokra alapozott „Vagyon házasodik a vagyonnal” elvet. A bizonyos kiválasztódásának működési horizontján majd minden működni fog .
„A piacnak mindig igaza van „
Mindenki ismerje fel a saját érdekeit. Vagy korcsosuljon el a „szabad akarata” alapján.
Tehát az ember mint faj teremtő megbukott. Valójában azért mert nem érti a sejt akaratát és annak titkosnak mutatkozó viselkedését a fajtaságra vonatkozóan.
Ha az ember feletti lények fogalmát elfogjuk akkor témánkba új jeleket és érdekességeket kapcsolhatunk be.

A vérfertőzés biológiai határvonalai

Az élőlények sejtjei a megtermékenyítés alapján közömbösek a közvetlen rokoni kapcsolatok esetében az utódok létrehozásában. Ezen túlmenően a hímnős fajták is életképesek. A jelen kor klónozásai -már ami ismert a széles közvélemény előtt – lehetőséget teremt annak bemutatására,hogy az egyed az egyetlen sejtje alapján újra előállítható. Tehát a nemi aktus során keletkező petesejt + ondó egyesülés az ember esetében egy átgondolt tervezés végpontja, amikor is a szexuális ingerek (hormonon) és a kulturális/erkölcsi/gazdasági/faji/vallási(/politikai...stb. tényezők eredőjeként, az utód egy felismerhető gondolati labirintus következménye okán valamilyen „Isteni cél/kísérlet” alanyává vált.
Mért ?

Mert a sejt a valamilyen irányú tökéletesedés,minőségi fejlődés irányába kíván lépni.
Mi segíti és mi akadályozza ebben ? Az erkölcs. „És lőn világosság” megértjük,hogy mit üzen a sejt :Úgy sokszorozd magad,hogy a környezetedben hasonlóan „korcsosult” egyedeket kerüld el. Tehát a szülők egy adott környezeti mátrixból teremtették utódjukat és annak elemei hátrányosak a H.N.O. szint fokozásában. Az emberi sejt korlátozott,de a programjának üzenete nem.


A morál és konspiráció mint a gondolati értékmeghatározás ellentettjei.

Az erkölcs egyszerűbben szokás (habitus) a sejt működés vastörvényeitől a korpuszkuláris rendszerek kialakulásában egyre inkább a fellazulás és az eredeti meghatározóktól eltávolodó értékrendszerek irányaiba tér ki. Ha ez így van akkor bizonyítható,hogy a sejtes vastörvények a kozmológiai körülmények viszonyai alapján egy visszafogott mozgástérben léteznek. A korpuszkularitás egyszerű állapotai bizonyos automatizmust,monoton szaporodást eredményeznek mert az „Isteni cél/kísérlet” lombikjának környezet/háttér körülményei szabályok,elvek,elemek erősen visszafogottak. A „periódusos rendszer” hiányos és egy meghatározott értelmes cél alapján lefojtott. Minden egyes atom végtelen számú izotóppal rendelkezhet. Csak gondoljunk bele,ha ez igaz milyen elképesztő változatossággal rendelkezik az objektív univerzum (A Világ Mindenség)
Az embernek szembe kell nézni saját, kiszolgáltatott jelentéktelenségével.
Az ember szellemi,tudati,értelmi,morális, kiépülése alulmarad és eltorzul a konspiratív biológiai tényezők állandóan ható nyomasztó fölénye következtében. Tehát a sejt alapú élóvilág végtelen erős konspiratív indulattal viszonyul az ember azon habitusához amit erkölcsnek nevezünk.

Így, a fentiekben jelzett második alaptétel a sejt képződményekre:

2.§. A morál elemei és konspiráció indulatai egy helyen,egy időben nem létezhetnek.
Az ember nem követheti a sejt erkölcsi elveit.


A faj,fajtaság jelensége,tehát egy rejtekező individuális harcban valósítja meg azt a morál idea rendszert amelyet sejt konspiráció elbír. Csak gondoljunk bele, a sejt sejteket akar felfalni (növény evők/húsevők). Azok fragmentált,darált,tépet,őrölt,égetett,főzött,nyers elemeit. Vérfertőző,kannibál,zombi,önző,despotikus,aberrált...stb.
A társadalmi korpuszok politikai/vallási erők mindennek egy-egy lépcsőnyi eltéréséiben a világ rendszerek kis és nagy konglomerátumaiban őrjöngve kényszerítik egymásba a társadalom rétegek felzabálások során,mintegy aránytalan követői ezen sejtes habitusoknak. Az ember mint,nö/férfi/gyermek/társ és történeti modell: jobbágy/munkás/ arisztokrata/bankár/ adós/bevándorló/kisebbség/ idegen/aberrált/fanatikus/terrorista/ háttér erők/ guruk/mágusok/...stb. szellemi vezetései a konspiratív erőterek mozgása,egymásra hatása,kiegyenlítődése nyomán állandó hanyatlási irányokat, erővonalakat alkotnak az emberiség össz-korpuszában.

A sejt alapú élethatár organikus lényei a korpuszkuláris objektumok.
(Az ETACS. sejtése.)

Nem hazudhatunk önmagunknak tovább. A sejt alapú életnek nincs evolúciós töltete. A konspiráció kozmológiai jogosítványai magasan fölül írják a morál alapú szerveződések lehetőségeit.

Az ExtraTerestrialAnti-Corpuszkulár System sejtése.
Ha a sejt alapú összetett rendszerek belemerülnek is a konspirativitásba még nem jelentheti,hogy a világmindenség egy hasonló förtelem oka/célja alapján létezne. Ez egészen bizonyos gyenge emberi logikánk alapján is,hiszen a rend-rendszerei nyomokban még a paradox, szubjektív univerzumunkban is felismerhetőek. Az,hogy a mindenkori konspirátorok,mindig relativizálni próbálják a természeti törvényeket,senkit ne tévesszen meg. A világmindenség sem nem véletlen,sem nem kaotikus,de legkevésbé nem megmagyarázhatatlan. (Talán emberi kicsinységünk okán megérthetetlen...)

Nevezzünk meg néhány megállapítást az Etacs sejtesekről :

  • A korpuszkularitás mentes összetett rendszerek (Etacs.) tehát, nem sejt alapúak.
  • Az Etacs. nincs alávetve a kozmológiai meghatározóknak. (ExtraCosmolgial EC.)
  • Az Etacs. képes meghatározni a szubjektív univerzum atomi (részecske) fajtaságait és azok által felépülő fizikai világ milyenségét.
  • Az Etacs. földi körülmények között nem értelmezhető,minden részletében
  • Létezhetnek Etcs. rendszerek, amelyeket Isten-eknek,Ufónatá-knak,ET-knek nevezhetünk. De, ezen formák pusztán földön kívüli, sejtalapú organizmusok.
  • Az Etacs. nem Isten,nem összetett rendszer,nem lény,nem anyagi/szellemi/lelki megnyilvánulás. Miután nem tudhatjuk mi építi fel,mi alkotja, nem aggathatunk rá más jelzőt,mint azt hogy anticorpusculáris. (Tehát nem olyan mint mi)



A sejt törzsben/klánban minden ember egy egyedi fajtaság okán egy korlátolt konspiratív határeset. Ez a produktum ha kilép a kozmoszba akkor ugyan azt a megszaggatott morál hiányos lelki alkatot terjesztheti csak el amelyben élt/él/élni fog. Szubjektív univerzumunk bezár bennünket és Illúzióinkat mesékben,utópiákban,fantasztikus badarságokban kiélhetjük ugyan,de minőségi átalakulásunkra lehetőség nincs. Ember szabású állatokká bármikor átváltozhatunk...lásd: kortárs világunk.



Molnár Ferenc
2013.12.31.

















1Faj degeneráció .Amikor a közösségi hatások lerombolásával,leépülésével az elme alacsonyabb rendű, egyszerűbb működésre kapcsol és ez az ember esetében egy új „emberszabású”majomfaj kialakulását jelenti. A velünk élő emberszabású majmok korábbi degenerációk eredménye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése