Hatalom-túlhatalom

  

   Az ember, közösségi és egyéni élettörténéseiben a hatalom kibonthatatlanúl és visszatetszés keltően jelen van és kezelhetetlen kisszerűség,torzulás, a jelem,az erkölcs és a rend alapformaival szemben.
Minden formája a fizikai és gondolati erőrendszerekből alakul ki. Rátelepszik fantáziánkra, képzelgéseinkre társas viselkedéseinkre. Berendezett világunk rejtett rangsorait képezi,építi fel. Tudomásul vesszük,hogy az irányítás és a dolgok,jelenségek meghatározása valakiknek a dolga,joga,előnye. Ez a hatalom indulata a közösségi mezőn.
Nyilván minden hatalmi szerkezet a gondolatokból tornyosul élő,de annak ellenőrzése és finom hangolása nem eredendő késztetés. Úgy tekinthetjük,hogy a hatalom érőrendszerek lavina szerű kifejlődései alapján gyorsul és önpusztító torz személyiségbe,helyzetekbe vezet. Az így létrejövő állapotokat egy adott határon túl arroganciának,terrornak,diktatúrának,-túlhatalomnak érjük meg.
A történelmi korok üzeneteiből nem fogjuk fel azt az intést,hogy a sorsok irányításában és közösségi életünk sikereiben a túlhatalom az/egy elkorcsosult értelmi állapot felépülése. Az oda vezető út teljesen ellenőrzés mentessen az egyre növekvő hatalmi tábort elszigeteli a valóságlátástól és a józan ,független ítéletek meghozatalától. A hatalmi fókuszpontok körül kialakuló kiszolgáló „csürhék” és „hordák” töredékes jogaikkal boldogan falaznak. Az egész,folyamatában egy ágaira bomlott villámra hasonlít,terméseztessen az emberi lépték korlátolt sebességével. A túlhatalom üzemanyaga a közösségekben rejlő óvatosság,gyávaság,bizonytalanság -erre építenek a hatalom gyakorlói. Eszközeik hagyományosak,banálisan azonosak – korunkig.

A kozmológiai alap elemek, fizikai megnyilvánulások,minden részletében egy előny/hátrány hierarchia mentén bonyolódnak. Az élő világ,a sejt ebben az összefüggésben természetes velejárója a hatalom-túlhatalom kialakulásainak. Tehát,hiba lenne ezt valamilyen képzetes morál alapján vizsgálni annak érzelmi alapokon való besorolását az emberi létünk horizontján. Ugyan akkor figyelmet kell szentelnünk arra a nyilvánvaló társadalmi elvetemültségre,amely megtűri és zabolátlanul kiszolgálja a hatalom-túlhatalom egyéni,társas,össznépi,vadhajtásait. Mit ne mondjunk -az összeesküvésre hajlamos politikai,gazdasági...korporatív tombolását. Az így kialakuló hatalmi-túlhatalmi undort keltő gócok,kelevények, reménytelenségbe és kilátástalanságba tartják hitünket egy valamiféle sorsfordító,közmegegyezésre épülő viszonyrendszer megteremtő valaha is. A hegyekbe gyűlő szöveg halmazok,vagy egymásba szövődő viták sokasága felett olyan megfogalmazásoknak kell megjelenni,amely mint egy új zsoltár minden egyes ember felügyelete mellet tekint a túlhatalom mentes világhelyzet állapotai felett. Nem a hatalom a probléma hanem annak perverz eszkalációja. Hatalom állapota tiszta képletekben erővonalak és kapcsok amelyek mentén az igazságosság és józanság igazolásokat,helyeslést válthat ki. A hatalom a törvény és a rend körvonala,tartó szerkezete.

Mindennek feltétele azon szándék amellyel részt vállalunk a saját „hatalmi” helyzeteinkben. Kiosztott,megszerzett vezetői pozícióinkban eltávolodva attól a szintöl amelyen a szükségszerű és elvárható működés érdekében és nem a megalapozatlan vágyak reményében diktálunk,előírunk, szabályzunk bizonyos dolgok,állapotok felől. A túlhatalom önépítő. Szövetségese a demagógia,konspiratív manipuláció,erőszak, amennyiben elindul a túlhatalom viszonyai között. Így válik érzékelhetővé,hogy a hatalom hatókörének kijelölése elsődleges és fontos cselekvés.

Mi az ellentettje a hatalomnak ? A rosszul meghatározott értékek károsítják az ember filozófiai felfogását és olyan megfogalmazásokba veszíti el felfogását amelynek azután saját belső törvényei sodorja az adott elveket a túlhatalom állapotába.

Alázat ? Tűrés ? Meghunyászkodás ?

Mi teremti meg ezt a asszimmetriát ? Az „akcióma”⁽¹⁾ tart a „reakciómák”⁽²⁾ ellenében. Követő szimmetriájuk megváltoztathatatlan diktátuma az „Előny/(Hátrány) Hierarchiája” ⁽³⁾mindenható kozmosz építő-romboló ereje, mely egyszerre egy időben hat a világmindenségünkben. A hatalom tehát háború,küzdelem,elfojtás,eltörlés,pusztítás,fenyegetés és megtartás. Erő vektorok szövete,eredők mélysége,magaslatai és szunnyadó energiák,mozdulatlan idő és gyors kiterjedések része. A hatalom épít és bont. A bőségből van mit.
Miközben nő az entrópia amit parasztinosan nevezhetünk kiegyenlítődésnek.
Hogyan veszi kezdetét a hatalom hatására kialakuló törések mentén megjelenő és visszafordíthatatlan pusztulások ?

A semlegesített és fragmentált értékek,eredendő arányok,szépségek,helyességek,illőségek,hagyományok és a megfoghatatlan szeretet nyomán kialakuló kötések láncolatain a hiba (Lásd kromoszóma másolatok hibái)). Mi, emberek azt nem vesszük észre. Mint ahogyan nem látjuk hogyan nő a fa és gyermekeink hogyan lesznek felhő kergetők.
Hatalma van az időnek és a vele szorosra kötődő kiterjedésnek,háttereként az elemi részekből hatalmi erők nyomán egységben maradó elemeknek,a kiosztott „van” és „nincs” világokat építő kicsinységeinek hatalmai fölött. Amikor az emberiség a maga talányos jelenlétével rövid életű tanújakén beleébred ebbe a hatalmi kalodába,mint alázatos,türelmes,meg-meg hunyászkodó „semmiség” egymás felé fordul és utálatosan utánozza az Istenek jogát egymáson és sajnálatos magán...Küzdelme következetlen és spontán a jelenre és a közvetlen környezetére irányul. Hatalma sem a természeten sem saját létén nem előremutató és nem tartalmaz minőségi ugrásokat. Minden pillanatban egy lépés választja el a megsemmisüléstől vagy a végzetes devolució ⁽⁴⁾ -jától állatias viselkedésekbe torkolló helyzetek között álmodozik hamis humán-misztikumot hazudva maga körül.
A társadalmi lét hatalmat gyakorló,azt biztosító/fenntartó és kiterjesztő ügynökök hálózzák be. Ennek jól kicsiszolt elemei a szülői/tanári/nevelői, vallási,politikai és bürokratikus szerveződések összessége adja ki,hogy valamilyen mértékben működjön a „rend”. Ez nem fájdalom mentes. A társadalmi és egyéni igazságosság közmegegyezésnek mondott alapvonások,vázlatok mentén alakul amelyek nem egyformán komfortosak embertársainknak. Azon diktatórikus,vagy filozófiai eredetű spekulatív) hatalmi szerkezetek amelyekkel kísérletek folytak nem elfogadható mindenki számára.

A fő irányvonalat az egyén törtetései és vágyai kuszálják össze-vissza. Mindenki óhajtja a jó szándékú és bölcs irányítást,előírást/parancsot,de többnyire másokon és önmagára nézve kivételek sokaságával fűszerezve. A fokozatosan kialakuló kivételek-kivételezettek csoportjait alakítva ki, a társadalmi ranglétra benépesül olyan szervezetekkel amelyek értelmi és erkölcsi minősége egyáltalán nem különbözik az alattuk elhelyezkedő rétegek szintvonalától. Sőt, a túlhatalmi állapotuk förtelmes túlkapásokba torkollik. Az emberi lét,felvetéseiben végtelen ambíciókat vizionál önmaga elé és már az első gyakorlati próbáin kudarcba fullad vele. Nem érti a hatalom rendépítő szerepét,nem képes idomulni és tökéletesíteni azt. Nem alkot áthághatatlan akadályokat a túlhatalmi állapotok kialakulása ellen. Az első lépései a hatalom birtoklásában,mint egy lételemi ajzószer kiiktatja az önmérsékletét.

Ellentmondásainkra nem látszik megoldás.
Így kell élnünk és elvesznünk örökre...

Molnár Ferenc

1. Akcióma – (Itt.) Az aktívumok elméleti oka
2. Reakcióma - (Itt.) Az aktívumok szimmetria párja
3. Az Előny(hátrány Hierarchiája - Kozmológiai dogma a korpuszkularitmus elmélete alapján. Minden fizikai állapot magában hordozza az arányai tartalma/minősége/megnyilvánulása...stb alapján okozati előnyét/hátrányát a környezet/háttér viszonyaival szemben. Semmilyen valós állapot nem mentes ettől. Ezen csúszik el az ezotéria,metafizika,misztikum...hasonló képzetes gondolatkeringések. Az előny(hátrány) hierarchia önigazoló tétel,nem lehet elmellőzni. Mindenható.
4. Devolució -(Itt.) Az összetett rendszerek azon átalakulása amely a lavina szerű leromlás eltorzulás,elkorcsosulás irányában visszafordíthatatlanul megbontja a finoman hangolt konstruál működéseket.
   Lavinaszerű.