Családfa

  Az összetett szó, a család és fa kifejezések alapján arra utal, hogy az egymást követő emberöltők, mint a fa ágai növekedve szétágaznak és tovább terjednek a törzstől. Leveleket és gyümölcsöt teremnek. Elhalnak, majd a fával együtt elenyésznek. Megelégedhetnénk ennyivel, de a helyzet sokkalta bonyolultabb és elgondolkodtatóbb. Félre téve a hasonlatot, miről is van szó?
Az ember felmenői az ő eredetének gráfja. Sok furcsaság és elgondolkodtató ismeret rejlik a család- nemzetség-faj és a teremtés-evolúciós elmélet áttekintése során, az egymást követő szakaszos nemzés következményei alapján. Az ember általánosan lusta és nem szereti a nagy számokat. Így azután rejtve maradnak azok az egyszerű magyarázatok, amelyek ismeretében a látókör szélesedhet és előítéletek beszűkülhetnek.
Teremtés ,vagy teremtődés ? Fejlődés,vagy elkorcsosulás (Devolució) ?
A családfán,az előd sorozat (ősök) egy kétdimenziós mezőn a 2 hatványaiként hamar eljut egy felfoghatatlan nagy számig. Az emberöltő – átlagolva - mintegy 30 év, ez a nemzedék váltás egyik eleme. A szülők köre a nemzés alapján mindig kettőződik, így például a kezdeti számsor:

1. (fiú / leány),2 (szülő),4 (nagyszülő),…8,16,32,64,128,256,512,1024,2048 darab
a 12. emberöltő ős öregjeinek száma…
20 e.  1 048 576
30 e.  073 741 824
40 e.  1 099 511 627 776
(1 ezer 99 milliárd, azaz 1 billiárd a lehetséges rokonok száma,gerince a 40. ük apa/anya sorozatában)
„No, comment”
Az-az mégis. 40 x 30 = 1200 (év).  2014-1200 = (kr.u. 814 évben vagyunk) . Így tehát 40 ősapám/anyám egy kis teremben elférne,de már az elméleti „tiszta fajvonal rokonság” a billiárdok világában lenne. Nyilván, a nemzedékek a nagyobb körökben egymással a „távolinak” mondható rokonokkal alkottak nemző párokat, így alakulhatott ki az, hogy egy kisebb egyedszámú múltból egy nagy népességű jelenben valójában mindenki mindenkivel egyenes ági rokon lehet. Az is !
Van tehát az úgynevezett honfoglalási időkben 40/40 egyenes ágú ősapa/ősanya, ami a magja, a fizikai valóságában (szerény) személyemnek Apai :Molnár, Anyai: Szalay nevűek.

A gyerekeimnek apai ága:Molnár,anyai ága: Kalinowska. A mindig apai és anyai vonalat követve egy biztos eredet láncolat jön létre, a leágazások beavatkozása az alapkonstrukción nem változtathat semmin semmit,vagy igen ?

1 000 000  év alatt 33 333.3^… az emberöltők száma,ennyi ember váltja egymást nem kis teljesítmény egy kisvárosnyi ember átalakulása a majomembertől  - hozzám viszonyítva. Most akkor elfogadható egy ilyen fejlődési vihar ? Vagy valami más történhetett ? A következő lépcsőt vizsgálva.

1 000 000 000 év 33 333 333 (emberi,vagy állati ) nemzés és lám-lám a moszatoktól – hozzám viszonyítva egyre megdöbbentőbb az evolúciós csoda,- szinte meseszerű. Megjegyzem a cápa 200 millió év alatt nem változott semmit. A családfája beragadt.

A család, fő ága az apai és anya szövetet olyan mértékben összekeveri, hogy lehetetlen és értelmetlen egyiknek, vagy másiknak a fontosságát, túlértékelését kiemelni. Példaként említhetem, hogy Dante Alighieri (1265.) rokonai a mai napig fellelhetőek, de az a minőség, amit Dante képviselt soha többé nem bukkan fel. Tehát az emberi képesség és szellemi érték, de még a biofizikai mutatók sem növekednek számottevően és kimutathatóan a családok, rokonok egyes eredet sorában (kivétel néha erőssit a szabályt.)

 Az egyedi tulajdonságok, mint lehetőségek pihennek az ember rejtett készleteiben, amelyek az ősök felől eredeztethető egyfajta képesség forrás. Ereje, bősége, a jelenben és a bennünk kiépülő igyekezetek nyomvonalán alakulnak sajátos életvitellé és hivatásformákká,nagyon ritkán kiválósággá.  Sokakban az egyéni késztetés feszit, egy-egy kísérletet valamilyen képesség irányába, amely ugyanakkor erősen korlátozott, mert ha nem támasztja alá egy parttalan tehetség puszta lihegés és izzadság, kín, kíséri majd.  Dante egyik ma élő utódja egy riportban elárulta, hogy Ő szintén szeret verseket „faragni”. Na, ne tessék mondani. Jobb nem erőlködni.
Úgy bukkan fel a szellemóriás a adott nemzettségekben, mint a véletlen főnyeremény a dolgok kedvező és kedvezőtlen sorsjátékának karneváljában,ami lehet áldás, vagy átok.

Minden jel arra mutat, hogy az ember szellemi képessége nem képes egyöntetű minőségi ugrásra. Lépcsőzetes fejlődés nincs. Az evolúciós elmélet a sejtes testfelépülések torzulásait írja le rendszerezéseiben,mint a változás előre mutató jeleit. Miközben egy egyszerű működés rendszer csak az életben maradás módozatait próbálja deformációival tovább építeni. Az előny/hátrány megfoghatatlan szimmetria. Az életben előálló nyereségek erősen viszonylagosak.Az ember esetében ennél többet várhatnánk el. Hol vannak a nemes,értelmes,törekvő,szorgalmas, igazságos,becsületes fajok ? 
Az egyedek ismeret és viselkedés képleteit, azok elemi alaptételeit a nemzedékek átörökítik, úgy –ahogy,de destruktív ellen erők az  elkorcsosult agresszív ,az állandó devolúción lebomlott elemek, úgy rontanak rá a tökéletesedés hordozóira mint a megveszekedett vadállatok. Az eredmény lesújtó.

Azon próbálkozások amelyek a nevelés,valamint elvi- erkölcsi tantételek,vallási dogmák,propagandák alapján felbukkantak nem vezettek eredményre. Az emberiség az erőszak és korlátozott összeesküvések kényszerpályáján halad előre. Isteneinktől függ,hogy vajon megtalálják e a kulcsot a nemzedékek váltakozásaiban az  alapvető és elfogadható –valós –fejlődéséhez.

Szellemóriásainknak, diktátorainknak, vallási és gazdasági guruinknak nem sikerül fogást találni az emberi sorsok harmonikus és igazságos feltételeire. De mint ragadozók elég jól működünk.
Az okosság alávetet rabszolga a ravasz intelligenciának.

Molnar Ferenc
(Egy pillanat a családfánkon)