Mindig csak hátrább az agarakkal...

 

Egy kiskutyára amikor a dolgát végezni akarta éppen ráütött a gazdája,azután egész életében úgy pisilt,hogy a két hátsó lába lent maradt a földön.
Az emberi tulajdonságok alaptónusa a bátorság. Nem véletlen az, hogy megszülettünk. Erős ág az amelyik a családfán odáig elágazik,hogy megjelenjünk a világban és talán fel is cseperedjünk. Érvényes ez fiúra,leányra és minden emberi sarjra,fajra. Ez a bátorság az élet,élő anyag indulata egy olyan környezettel szemben amelynek velejárója a kozmosz végtelen dermesztő,vagy őrjítően meleg formái,sugárzásai. Amely rögtön elakarna pusztítani,ha nem lenne körötted az óvó szeret.

Az hogy egy bolygó kozmikus lépcsőin oda alakult,hogy benépesülhetett élő formákkal nem lehetett véletlen. Mindegy,hogy teremtett,vagy teremtődött az élet,az a fontos,hogy a bátorságunk kitartson az életünkön végig és akkor is amikor tudjuk hogy ütött az utolsó óránk utolsó perce...
Sajnos ez nem mindig sikerül.

A megalkuvás már akkor elkezdődik és tartja buldog szorítását lelkünkön amikor kortársaink,élet társulásaink elemei keresztezik utunk és előnyükkel,hogy nem számítunk rá - nekünk rontanak és érthetetlen pusztító indulattal kiszorítani megsemmisíteni igyekszenek az adott életterünkön,- ki ebből a fájdalmakon át vezető siralomvölgyből. Sokan feladják és alázatosan elsomfordálnak. Fejet hajtanak és jámbor állatként hallgatnak,tűrnek. Van aki vissza vág és ha győzi is,boldogtalan lesz,mert akit legyőzött jobbá nem teszi .

Nehéz megtalálni az egyensúlyt amikor tudni kellene,hogy most - üssek vagy simogassak. Az indulataink rendszereit egy egyszerű hormon kapu szabályozza. Vagy ő,vagy én ! Valakinek pusztulnia kell. Aki csordában bátor az maga a vadállat. Aki magában az meg ostoba,mert az életünk nem az egyéni bátorság túlzásaiban, hanem a közösség olyan együttélésében kell müködnie melyben rangsor és megértés uralkodik,ott kell kiteljesedjen.
Húgyagyú Rambók,töketlen szamurájok, torpedók egy baromi áldozat vállalással. A bátorság mítosz,mert azt követeli tőled, hogy ne gondolkodj hanem köves ! Vagy az éretlen felfogásod,vagy egy szektát,vagy egy perverz hatalom vágytól hajtott konspirátort. A bátorság, a gondolataid feletti uralom. Ennyi.

De ,mi mégis kardot rántunk.

Nos, ez a világ rend újra és újra lepereg életünk során. Barátságok,szeretet,szerelem,együttérzés és vonzalom, mind-mind csorbul és torzul ezen destruktív háttér alapján. Mi marad ? Egy eldobni való,csalódásokkal kitömött madár ijesztő. Kinek bátorsága elveszett valamilyen láthatatlan pók által font hálóban és csak várja,reméli a szabadulását.
A kudarcra nincs mentség a győztes mindent visz. Az ember egy esendő kísérlet. A bátorságod már örökre szárnyaszegett. Csapkodsz,majd ijedten hátra lépsz,sem repülni,sem ütni nem tudsz.

Hátrább lépsz az agaraiddal és mutatod a nyakad az ordas fogaknak hátha megkegyelmeznek.

Szégyenkezni nem kell,mert csalódik mindenki akit anya szült.- Mondja a költő.

Akit pedig valami sátán kutyája ellett erre a világra az pedig ülhet tort porladó,jeltelen létezésed felett...